Ha semmivé lennék, Eskünk akkor is él, A sírodba akkor is Vidd mindkettőnk szívét.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek, szeretni is foglak, Míg be nem dobnak egy jéghideg sírba. De ha megtudom, hogy ott is van élet, ott sem fogok mást szeretni, egyedül csak téged.
2. Síromig szeretlek én, azontúl mindörökké, Kérlek higgy nekem, te vagy az életem, Ha nem leszel az enyém, hidd el, meghalok én, Érzem, tudod, érzem.
3. Nem haltál meg, nem siratnak, Mégis sírba teszlek. Nem voltál te soha enyém, Mégis én temetlek. Harsányi Kálmán
4. Ha létem elhervasztja a halál, Emlékezzél reá, te kedves, E lángszivtől szeretve mint valál; S ha sírban is szeretni enged a halál, S a szív még ott is érez és dobog, Elhúnyt szivem téged, te kedves, Hamvában is szeretni fog. Bajza József
5. Amik vagytok, voltunk mi, Amik vagyunk, Lesztek ti, Ti rátok is egy sír vár, Ha a végóratok lejár.
6. Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe, Úgy szeress, haljunk kicsit bele.
7. Megrontott tested már búsan rejti a mély sír, Ám emléked örök kincse szivünk vigasza. Tóth Árpád
8. S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)
9. Hadd legyen sírban csend, Reménynek hely ott fent, S addig a part mentén Hadd legyünk ő és én. Zorán
10. Híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul.