Híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerelmünk, te szép remekmû, kedvesem, Örök díszére lesz a földnek és az égnek, Ó én mûvem, aki istenem vagy nekem! Guillaume Apollinaire
2. Szerelmes vagyok beléd, akkor is, ha pusztába kiáltott szó, ha a feledés törvényszerû, ha a sorsunk meg van pecsételve, és akkor is, ha egyszer porrá lesz minden, amit alkotunk. És akkor is, ha a Nap elnyeli az egyetlen földi világot, amit valaha birtokoltunk, akkor is szerelmes vagyok beléd.
3. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
4. Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán
5. Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerû örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az ûrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd. John Green
6. Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Komjáthy Jenő
7. Szépség, szûzesség, ifjúság virága, Mint tépett párta, hullhat föld porába, Örökkön él én édes, büszke, drága, Mennyei mély szerelmem ciprusága. Juhász Gyula
8. Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök álma, örök élete. Reviczky Gyula
9. Úgy fáj a szépség! Így lehet örök, Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött. Hajóink szellemvitorlája hull. Egyenlő sorsot ígért rég az Úr. Az ő csatáit vívjuk, míg szabad, Így süllyedünk el csillagunk alatt. Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált Szorongva kérve éltet vagy halált. William Butler Yeats
10. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.