Ugrás a tartalomra
Ha szeretnénk feltalálni egy olyan eszközt, amely átprogramozza az elménket, ha szeretnénk létrehozni egy olyan társadalmat, amelynek tagjai folyamatosan figyelmetlenek, elszigeteltek és kimerültek, ha szeretnénk rontani a memóriánkat, kárt tenni a koncentrálással és az elmélyült gondolkodással összefüggő képességünkben, ha szeretnénk visszaszorítani az empátiát, mindenkit visszabújtatni a csigaházába és átalakítani a társas illemszabályokat, valószínûleg az okostelefon lenne a megoldás.
Kapcsolódó idézetek
-
Bárhol is vagyunk, az okostelefon lehetőséget ad arra, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk az ismerőseinkkel. Ez enyhíthet a magányon és a társadalmi elszigeteltségen, és megfelelő használata produktivitásunkat is növelheti. De mindez stressz forrásává is válhat: mindig benne lenni valamiben, és soha nem érni a végére.
-
Ma, amikor az okostelefon alig egy évtizede lépett be az életünkbe, egyre gyanúsabb, hogy nem csak pozitív hatással bír. Úgy érezzük, sok a dolgunk, mégsem vagyunk hatékonyak. Bármikor elérhetünk bárkit, mégis magányosak vagyunk. A technológia egyrészt felszabadít, másrészt viszont magához is köt - és minél erősebb a függés, annál inkább el kell gondolkodnunk, hogy tulajdonképpen ki a főnök.
-
A komputerek és az okostelefonok minden érzelmet kiölnek. Maguk már egy gépiesített nemzedékké fejlődnek, amelynek nincs más szórakozása, csak a számítógép mögé bújt arctalan rosszindulat vagy a magamutogatás. Ha meg ezekbe belefáradnak egyszer, akkor ahelyett, hogy élményeket szereznének, beérik mások életével, történeteivel, és hogy ne unatkozzanak, folyton becsapják egymást.
-
Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tûrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.
Lénárd Sándor
-
Rengeteg dolog miatt szerethetjük a telefonunkat. Fényképezni lehet vele. Zenelejátszásra is alkalmas. Segít kapcsolatot tartani a családdal és a barátokkal, és segítségével a legostobább kérdésünkre is megtaláljuk a választ. Megmutatja a forgalmat és az időjárást; benne van a naptárunk és minden ismerősünk telefonszáma. Az okostelefon fantasztikus eszköz. Csak éppen az okostelefonok miatt mi magunk is eszközként viselkedünk.
-
Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést.
Sándor György
-
Ha a technológiára gondolunk, és hogy elemi veszélyt jelent: ez elég nagy kijelentés, és akkor könnyû azt gondolni, "Oké, itt a telefon a kezemben, görgetek, kattintok, használom. Hol az elemi veszély? Jó, van a szuperszámítógép a képernyő másik oldalán, az agyamra állítva rávett, hogy megnézzek még egy videót. Miért veszélyes ez az életre?" Nem arról van szó, hogy a technológia jelenti a veszélyt, hanem a technológia képességéről, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlünk, és ez a rossz jelenti a fenyegetést. Ha a technológia tömeges káoszhoz, felháborodáshoz, modortalansághoz, bizalmatlansághoz, magányhoz, elszigetelődéshez, nagyobb polarizációhoz, több meghekkelt választáshoz, több populizmushoz vezet, eltereli a figyelmet, hogy nem törődünk a valós problémákkal, az a társadalom hibája.
Tristan Harris
-
Ha leszakadsz a telefonodról, attól - nincs mit szépíteni - jobban érzed magad. A többi olyan unalmas javaslathoz hasonlóan, mint hogy "végezz egy rövid meditációs gyakorlatot" vagy "sétálj egy kicsit", ha kilépsz a képernyő bûvöletéből, az igenis segít jelen lenni a világban.
Caitlin Doughty
-
Társas lények vagyunk mi, emberek. Ezért fontos, hogy elérhetőek legyünk. Egyedül nem létezhetünk. De néha kapcsoljuk ki a telefonunkat, üljünk le, hunyjuk le a szemünket, vegyünk mély lélegzetet, és gondoljunk valami másra. Vagy ne gondoljunk semmire. Nevezhetjük ezt meditációnak, jógának, mindfulnessnek vagy egyszerûen józan észnek. Mindegyik jótékony hatású.
-
A telefonunk bámulása és az emberek figyelmen kívül hagyása lett az új normánk, valószínûleg ezért is felejtettük el, hogyan kell a saját fajtatársainkkal lenni. A magányt egészségügyi járvánnyá nyilvánították, amelynek egyértelmû gyógymódja az, ha időt töltünk egymással.