Bárhol is vagyunk, az okostelefon lehetőséget ad arra, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk az ismerőseinkkel. Ez enyhíthet a magányon és a társadalmi elszigeteltségen, és megfelelő használata produktivitásunkat is növelheti. De mindez stressz forrásává is válhat: mindig benne lenni valamiben, és soha nem érni a végére.

Kapcsolódó idézetek

1. Ma, amikor az okostelefon alig egy évtizede lépett be az életünkbe, egyre gyanúsabb, hogy nem csak pozitív hatással bír. Úgy érezzük, sok a dolgunk, mégsem vagyunk hatékonyak. Bármikor elérhetünk bárkit, mégis magányosak vagyunk. A technológia egyrészt felszabadít, másrészt viszont magához is köt - és minél erősebb a függés, annál inkább el kell gondolkodnunk, hogy tulajdonképpen ki a főnök.
2. Ha szeretnénk feltalálni egy olyan eszközt, amely átprogramozza az elménket, ha szeretnénk létrehozni egy olyan társadalmat, amelynek tagjai folyamatosan figyelmetlenek, elszigeteltek és kimerültek, ha szeretnénk rontani a memóriánkat, kárt tenni a koncentrálással és az elmélyült gondolkodással összefüggő képességünkben, ha szeretnénk visszaszorítani az empátiát, mindenkit visszabújtatni a csigaházába és átalakítani a társas illemszabályokat, valószínûleg az okostelefon lenne a megoldás.
3. Rengeteg dolog miatt szerethetjük a telefonunkat. Fényképezni lehet vele. Zenelejátszásra is alkalmas. Segít kapcsolatot tartani a családdal és a barátokkal, és segítségével a legostobább kérdésünkre is megtaláljuk a választ. Megmutatja a forgalmat és az időjárást; benne van a naptárunk és minden ismerősünk telefonszáma. Az okostelefon fantasztikus eszköz. Csak éppen az okostelefonok miatt mi magunk is eszközként viselkedünk.
4. A számítógépek és a mobilok mentőövet jelenthetnek az elszigetelten élő embereknek. A magányos kamasz, aki a Snapchaten talál barátokra, vagy az újdonsült szülő, aki egész éjszaka a Facebookot pörgeti, amikor a gyerek nem tud aludni - ezek az alkalmazások számos esetben megoldást nyújthatnak az egyedüllétre, és csökkenthetik a stressz mértékét.
5. A gondolatelterelés egyre újabb lehetőségei - a sorozatok, az e-könyvek, a telefonok és játékok - inkább következményei velünk született igényeinknek, semmint okai. A nyugtalanság mindig is velünk volt, természetes állapotunk.
6. Csöng a telefonod. Ping! Sms-t kaptál. Píng! Új e-mailed érkezett. Rögtön elvonja a figyelmed. Vajon ki írta, és mi van benne? Fölveszed a telefont, és amikor véget ért a beszélgetés, megnyitod az üzenetet is. És akkor már körülnézel a Facebookon és az Instán is. Tudod, hányszor pillantasz a telefonodra, és hányszor csekkolod a közösségi médiát? Régen ledőltél a kanapéra a kezedben egy könyvvel, és várva várt levelek hullottak a lábtörlődre. Felhívtál valakit, kicsöngött a lakásán, és reménykedtél benne, hogy felveszi. Most információáradatban élünk. A telefonunkon keresztül napi 24 órában rá vagyunk kötve az internetre. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Még a semmittevés sem megy, ha a közelben van az okostelefon. Folyamatos a kényszer, hogy megnézzük, miről maradtunk le.
7. Társas lények vagyunk mi, emberek. Ezért fontos, hogy elérhetőek legyünk. Egyedül nem létezhetünk. De néha kapcsoljuk ki a telefonunkat, üljünk le, hunyjuk le a szemünket, vegyünk mély lélegzetet, és gondoljunk valami másra. Vagy ne gondoljunk semmire. Nevezhetjük ezt meditációnak, jógának, mindfulnessnek vagy egyszerûen józan észnek. Mindegyik jótékony hatású.
8. Ha leszakadsz a telefonodról, attól - nincs mit szépíteni - jobban érzed magad. A többi olyan unalmas javaslathoz hasonlóan, mint hogy "végezz egy rövid meditációs gyakorlatot" vagy "sétálj egy kicsit", ha kilépsz a képernyő bûvöletéből, az igenis segít jelen lenni a világban. Caitlin Doughty
9. Az ember hiába megy haza, hiába csukja magára az ajtót, az okostelefonjával együtt a külvilágot is viszi magával mindenhova. Janecskó Kata
10. Változhatnak a felületek, az eszközök, egy dolog viszont nem: az embereknek mindig is igénye lesz a sztorikra. Õsi szükségletünk a történetek elmesélése, és bár a technológia hat arra, hogy miképpen osztjuk meg ezeket, amíg világ a világ, addig sztorikat fogunk egymásnak mesélni. Soha nem változik meg ugyanis az emberek vágya arra, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Oravecz Nóra