Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bûnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.

Kapcsolódó idézetek

1. Csodálatos az élet, ha tudod, hogy éld. Szerethetsz, ha nyitva a szíved. Minden gyönyörû, ha szeretettel nézed. Ha tudod élvezni egy macska, madár, virág jelenlétét... mit mondhatnék, a világ a tiéd lesz.
2. Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörû dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörûnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fûszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt... Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
4. Ah nem tudlak elkerûlni, Mert szivemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, De - kegyetlen vagy. Vörösmarty Mihály
5. Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat. Márai Sándor
6. A szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! Milyen rettenetes az, ha az egész világ olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az ember. És a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb, mint az álom. A világban mindennek súlya van (...), a boldogsághoz mindennap meredek út vezet. És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek. Illés Endre
7. Ember! önző vágy vezérel. Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb. Reviczky Gyula
8. - Az élet gyönyörû (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást! Olvass el néhány igazán izgalmas könyvet, és merülj el a gyermekek önfeledt mosolyában. Ússz egy jót egy tiszta vizû hegyi tóban, és fuss az őszi ruhába öltözött, színes levelû fák között! Lásd meg az emberekben a jót, és a te létezésed is jobbá válik! - Mindez nagyon szépen hangzik, de nem győztél meg (...). - Légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ! A. O. Esther
9. Ha az ember önzetlen, igazságos és gyöngéd, akkor le kell mondania az élet legtöbb öröméről, és nem lehet az embernek annyi udvarlója... Pedig az élet úgyis rövid, és minden örömért olyan kár. Margaret Mitchell
10. Nem vagy te legszebb a világon, Tán oly szép sem, mint képzelem, De nékem érted szép az élet, És boldogság a szerelem. Gyulai Pál