Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ha valaki egy temető magányában dolgozik, egy idő után a hely néma részévé válik, és kísértetként mozog a sötétben, akár suttogás a sírkövek között.

J. D. Barker
❤️ Valentin-nap 💑 Randizás
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
  2. Ez egy temető. Itt mindenki furcsán viselkedik, és mindenki békén hagyja azokat, akik furcsán viselkednek. Ha itt egy kőhöz beszélsz, azt gondolják, agyadra mentek az érzelmek, ha ugyanezt csinálod a parkban, letartóztatnak. Van valami íratlan szabály, vagy ilyesmi. J. D. Barker
  3. Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltûntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment. Laurell Kaye Hamilton
  4. Egy sötét szobában a legkisebb zaj is megsokszorozódva hangzik. (...) A semmittevés úgy hat a szervezetre, mint sötétség a hallószervekre. Felerősíti a belső neszeket, káprázatokat okoz a látómezőn, zakatolást idéz elő az agyban. Örkény István
  5. Néha egy zajos teremben is meg lehet hallani egyetlen hangot, néha egyetlen szót is, ami úgy kopog a zaj falán, mint egy lehangolódott hegedû egy zenekarban. Joanne Harris
  6. Hang nélkül koldulok az omladékon, vánszorognak az órák, éj éjt követ - mind nékem táruló sír.
  7. Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, Hogy sírnak a szobámban nesztelen sötétedő, sejtelmes alkonyokkor bús lelküket kitárják meztelen. Babits Mihály
  8. Valamit elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. És ez a majdnem-semmi attól fogva jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Fodor Ákos
  9. Ha pedig felhúztunk egy órát, van valami félelmetes abban, ahogy szakadatlanul jár a maga könyörtelen ritmusában. A mutatók olyan egyenletesen mozognak a számlapokon, mintha saját akaratuk lenne. Tik-tak, tik-tak... Mozdulataikkal apránként egyre közelebb lökdösnek minket a sírhoz. Philip Pullman
  10. Csendes vagyok, mint egy elképzelt suttogás.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat