Ha valaki hosszas távollét után megjön, akkor azt mondom vagy gondolom neki: Érződött a városon, hogy nem vagy itt. Ideje volt megjönnöd. - Csak Budapesten vagyok ennyire kiszolgáltatott. Talán lehetne egészen másképp is beszélni erről a városról.

Kapcsolódó idézetek

1. Időnként sikerül annyira eltávolodnom gondolatban ettől a várostól, hogy már a szépségeit is látom, és olyankor, egy-egy szerencsésebb pillanatban, megérzem, milyen lehet csupán néhány napot eltölteni itt. Szöllősi Mátyás
2. - Miért jöttél vissza? (...) - Talán hiányoztál. - El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj? - Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek. - Semmi sem változott. Mit keresel itt? - Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt. Graham Greene
3. Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Nemes Nagy Ágnes
4. Messze a város, ahol születtem, gyerekként felnőttem. Az a város, amit szerettem olyan rég! Távol a barátok, akik szerettek, idővel eltûntek. Titkon várom, hogy velük lehessek én!
5. A város másmilyen annak, aki csak keresztülutazik rajta, anélkül, hogy belebonyolódna, és másmilyen annak, akit kilátástalanul megszállt. Másmilyen az a város, ahova először érkezel, mint az, amelyet visszavonhatatlanul elhagysz. Dasa Drndic
6. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
7. Kedves Budapest! (...) Egy hónapja elhagytalak téged. Már rohantunk a reptérre, amikor az Erzsébet hídon még megnéztelek utoljára. Még nem tavaszodott, a fáid még nem takarták el az erős fényben a ráncaid. Végignéztem rajtad, és olyan voltál, mint egy öreg, megfáradt, ám egykor ünnepelt szépség.
8. Ifjúkorunk városai formáltak bennünket azzá, amik vagyunk, legyenek bármilyen elmaradottak is. Megvetjük őket, vagy, vesztünkre, túlságos könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig hidd el, néha haza kell és haza is lehet látogatnunk. Nem, nem azért, hogy megtaláljuk elveszett otthonunkat, hanem, hogy emlékét szentté tegyük. Robert Fulghum
9. Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itt hagytál! Már régen nem vigyázol rám. Azt mondtad, bújj közel hozzám, nem érhet semmi itthon már. Túl régen nem vigyázol rám.
10. - Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek. - Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.