Ha valaki kitárja két kezét a nap felé, se megfogni, se elérni nem tudja, mégis elborítja és átöleli a fény.

Kapcsolódó idézetek

1. Oly elvontan létezik a lényed, Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed Két szememmel, képed szertefoszlik, És nem őrzök meg belőle semmit. Fernando Pessoa
2. Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszu ág, szélvert és remegő. Mentésre ingatag, tartásnak nem elég - síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd. Áprily Lajos
3. Van úgy, hogy az ember évekig minden nap egy nőre gondol, elképzeli, milyen érzés lehet a karjában tartani, de az ábránd soha, soha nem ér fel a valósággal. Julia Quinn
4. Ha a csillagok felé nyújtod ki a kezed, talán nem érsz el egyet se, de az biztos, hogy nem egy maroknyi sárral térsz meg.
5. A szeretetet nem lehet megfogni. Hiába látod, és akarnád magadnál tartani, meg kell osztanod a világgal.
6. A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket. Mark Lawrence
7. Õ olyan, mint a füst: azt hiszed, tisztán látod, de ha kinyújtod a kezed érte, csak a semmit markolod. Ez egyfajta erő, talán. És épp ez teszi kiismerhetetlenné. Murakami Rjú
8. Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben! Müller Péter
9. Az emberek gyakran hajlamosak rá, hogy az elveszett kedves mását keressék, ami mindent megnehezít. Lehetetlen megmaradni valakinek az árnyékában, miközben a nap mozog az égbolton.
10. Hajolj le, érintsd meg a földet, és érezd, hogy remeg. Ha arcodon végigsimít a szél, találd ki, beszéde mit jelent. Milyen a napra tárt tenyereden a fény! Valami láthatatlan erő jön belőle, amit nem foghat fel az ész - ez átfogóbb, magasabb létezés. Richard Jefferies