A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyermekek képesek új világokat teremteni, amelyekben jól érzik magukat. A felnőttek kínlódnak abban az egyben, amiről azt hiszik, hogy belekényszerítették őket.
2. A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.
3. Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek. Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit. Mindegy, akármit, csak biztasson egy kicsikét. Tormay Cécile
4. Mintha volna valami véletlen a gyermekek világában! Mintha nem vezetné minden, látszólag értelmetlen tettüket is valami furcsa, felnőtt ésszel néha nem is követhető megfontolás! Szabó Magda
5. A gyerekek egyáltalán nem nagy elfogadók, hanem pokoli előítéletesek, és icipici világképük foglyai. Sándor Erzsi
6. A felnőttek elfeledték, hogy ők is voltak gyermekek, és nem szeretnek arra gondolni, hogy ők is lesznek öregek, mindent elfeledtek, nem gondolnak semmire, és észre sem veszik, hogy nem élnek. Szilágyi Domokos
7. A felnőttek (...) úgy hordozzák magukban a gyerekkorukat, mint egy használt, molyrágta, szakadt és lyukas szőnyeget, amely már nem kell senkinek. Tove Ditlevsen
8. A gyerekek kiszámíthatatlan módon megváltoztatják az ember életét, és rendíthetetlen odaadásukra nem lehet úgy számítani, mint a kutyákéra. Csak kapni és kapni akarnak, ritkán adni. Csupán a legönzetlenebb természetû felnőtt képes folyamatosan élvezni azt az érzést, hogy minden erőforrását kiapasztják, minden álmától megfosztják. És mindezért mi a jutalma? Nem több, mint az a ködös reménység, hogy ez a csodás teremtmény - ez a teljes, önálló személyiség, aki fölött semmiféle hatalma sincsen - talán majd nem követi el ugyanazokat a hibákat, nem ismétli ugyanazt a mintát, nem ismeri meg azt a kínt, amit a szülei éltek át és mértek egymásra. Elizabeth George
9. Az öregeknek csak az emlékeik maradnak. Az ifjak bővelkednek álmokban és reményekben, miközben az öregek görcsösen markolják hajdanvolt álmaik hamuját, és azon tûnődnek, mi történt az életükkel.
10. Fájdalmas (...) az átmenet a gyerekkor és a kamaszkor között, amikor az illúziók darabokra törnek, és az álmok a valóságnak ütközve szétporladnak.