Ha valaki magányos, akkor csak azzal foglalkozik, hogy élete története azzal végződhessen: "boldogan élt".

Kapcsolódó idézetek

1. Akkor maradhat csak igazán ember az ember, ha kapcsolatban áll másokkal; aki magányosan, csak magára gondolva él, az egy idő után szegényesnek, sőt elviselhetetlennek találja életét, s különböző méltatlan módokon igyekszik jobbulást találni.
2. Az ember csak akkor mondhatja magát boldognak, ha az élet olykor hasonlít az életről álmodott álmokhoz. Maurice Druon
3. Aki könnyen megveti, mit a bolond remél, kis háztartását vezeti, s csupán magának él, igazán az mondhatja csak, hogy jó neki, mert ő szabad! Alois Blumauer
4. Aki magányosan él, annak tisztességesnek kell lennie önmagához, és némileg büszkének is, ha nem akar mélypontra süllyedni annak az egyetlen embernek a szemében, aki még megmaradt neki, ő maga. Eduard Petiska
5. Az ember akkor él, ha azt csinálja, amit örömest csinál. Eleanor Hodgman Porter
6. Nőknél gyakran tapasztaltam hosszú életem során, hogy elszánja magát valaki egy magányos életre, s azt is éli. Egyedül él, egyedül is akar maradni, és nem veszi észre, amikor elege lesz ebből. Müller Péter
7. Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van. Charles Bukowski
8. Élni csak az él, aki megél valahogy. Victor Hugo
9. Az ember nagyon sokféleképp lehet magányos. Fredrik Backman
10. A magányos ember nem érti meg létének célját és értelmét, de amikor eggyé forrt a teremtő néppel, a természettel, az egész világgal, a múlt és a jövő reményével - akkor feltárul előtte az a gazdag forrás, melyből táplálkoznia kell, hogy kiapadhatatlan erőre tegyen szert munkájához, létének szükségességébe vetett hitéhez. Andrej Platonov