Ugrás a tartalomra
Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.
Kapcsolódó idézetek
-
Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.
-
Igen nehéz megállapítani azt a határt, amelynél bizonyos szavak és cselekedetek elvesztik ártatlan jellegüket és közönséges sértéssé fajulnak. A sértés érzés dolga. Függ főleg attól, hogy a sértett mily társadalmi környezetben él és mennyire érzékeny. Azzal a kitétellel: "ez nem sértés!" legyünk óvatosak, mert ez mindig az egyéntől függ. Az egyik nyugodtan elfogad vaskos gorombaságokat anélkül, hogy sértve érezné magát. A másik már egy élesebben kiejtett ellentmondást célzó indulatszótól érzi magát megsértve. Ez nézet, felfogás és temperamentum dolga.
-
Mikor bántanak, megtanulsz gyûlölni. Másfelől viszont, mikor te bántasz másokat, haragot érzel, ugyanakkor bûnösnek is tartod magad. Azonban ha megérted ezt a fajta fájdalmat, akkor képes leszel kedves lenni másokhoz. A fájdalom ismerete segít nekünk felnőni, éretté válni. Felnőni pedig azt jelenti, hogy képes vagy mérlegelni a fájdalmat, és egyedül döntést hozni.
-
Mikor bántanak, megtanulsz gyûlölni. Másfelől viszont, mikor te bántasz másokat, haragot érzel, ugyanakkor bûnösnek is tartod magad. Azonban ha megérted ezt a fajta fájdalmat, akkor képes leszel kedves lenni másokhoz. A fájdalom ismerete segít nekünk felnőni, éretté válni. Felnőni pedig azt jelenti, hogy képes vagy mérlegelni a fájdalmat, és egyedül döntést hozni.
-
Fontos az önbecsülés, de az ember ne tartsa magát oly nagyra, oly sokra. Gyakorta tapasztalom, hogy mennyi baj származik abból az emberi kapcsolatokban, ha valaki túl fontosnak tartja magát. Az ilyen ember sértődékeny, és a sértettség rossz tanácsadó. Legyen az ember picit szerényebb, alázatosabb, s megelégedett lesz, és másként viseli el még a sértéseket is.
-
Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni.
Popper Péter
-
Minden sértés, lekicsinylés, szívgyötrés, lelki bánat, jelképes és valóságos pofon stb. fájdalmat okoz. Ha kapjuk, magunkon tapasztaljuk. Ha adjuk - gondoljuk el - hasonló fájdalommal jár. Igyekezzünk, ne okozzunk fájdalmat egymásnak!
Tar Károly
-
Sokszor hasonlóan bánunk másokkal, mint ahogy magunkkal. Ha a saját fájdalmunkkal nem törődünk, esélyes, hogy másokét sem vesszük túl komolyan. Ha durván ítélkezünk önmagunk felett, ugyanezt könnyen megtesszük másokkal is. Önmagunk elfogadása minden együttérzés alapja.
-
Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Õk a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.
-
Fáj, hogy jónak gondoltuk magunkat, mégis rosszat cselekedtünk. De ne a másikat hibáztassuk és gyûlöljük ezért. Sőt még magunkat se gyûlöljük. Szomorkodjunk kicsit. Aztán próbáljuk meg újra, a rosszat elkerülve, csinálni valamit.
Bächer Iván