Ha valaki szeret valakit, mindig azzal kezdi, hogy önmagát csalja meg, s azzal végzi, hogy másokat csal meg.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be. Oscar Wilde
2. Aki szeret, aki igazán szeret, az csal, s mindig habozás nélkül csal, ha tudja, hogy jót tesz vele. Harsányi Kálmán
3. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. Somlyó György
4. Ha szeretsz valakit, azt önmagától is meg akarod védeni.
5. Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti (...). Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja. De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint.
6. Ha egyszer szeretsz valakit, az egész világot elkezded szeretni. Paulo Coelho
7. Ha az ember szeret valakit, azt szeretné, hogy mindent megkapjon az a másik, amire csak vágyik. Jodi Lynn Picoult
8. Az ember mindig azt kockáztatja, hogy vagy azok csapdájába esik, akik gyûlölik és üldözik, vagy azok ölelő karjába, akik szeretik és meg akarják védeni. Jerzy Kosinski
9. Ha szeretni akarsz másokat, előbb önmagadat kell szeretned. RM
10. Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe. Jorge Bucay