Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat, A töprengést a végokok felett A kárhozottak bélyegzett fajának, Kik születnek, hogy sírva éljenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Földönfutók lennétek mindenütt. S hogy tetszenék az élet oly veszett Nép közt, amely fertelmesen dühöngve Nem hagyva nektek földjén egy zugot, Csak átkozott vasát fenné reátok, S mint ebet rúgna, mintha nem is Isten Teremtett volna, és az elemek Nem szolgálnának épp úgy nektek is, Mint őnekik? Mit szólnátok ti ehhez? Ilyen az idegenek sorsa itt, S ilyen a ti pogány vadságotok! William Shakespeare
2. Az élet kiválasztott téged, csak ketrecben futsz; Egy elûzött vaddá tettek, Te félsz, nem szabadulsz.
3. Ádámok! Évák! Istenek! Hagyjatok élni. Hagyjatok... Egyedül félni. Egyedül... élni. Pálnagy László
4. A gyáva csügged el, a törpe omlik le az élet terhe alatt. Nem ilyen vég, nem ilyen sors van a bátrak számára megírva. Jókai Mór
5. Éljen meg az állat és a növény. Vegetáljon. Létezzen. Az embernek ez kevés. Nem csak lenni kell, élni is.
6. Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják. Giorgio Pressburger
7. Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig. (...) És ha a mostoha végzet ûz ide vissza a földre, csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy. Janus Pannonius
8. Arra született az ember, hogy kínlódjon, vergődjön, de legyen mellette egy asszony, legyen mellette gyermek, család, mert különben nincs értelme a kínlódásnak. Wass Albert
9. Engedni kell, hogy az emberek elrángassanak olyan helyekre, ahová magadtól nem mennél. Engedd, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiket nem akarsz hallani. Engedd, hogy összetörjenek, aztán újból összerakjanak. (...) Erről szól az, hogy élünk.
10. A lelketlennek vélt, megvetett lények torkából erdőn, mezőn, barlangban felszakad a kiáltás, az ember lelketlenségéről tanúskodva.