Halott vagy rég mondom neked Csak lusta és ügyetlen Egy kicsit nehezen megy a meghalás És gyengéden megsimogatom Higanyszürke hajadat Majd határozottan kitessékellek az ajtón És jó erősen becsapom mögötted

Kapcsolódó idézetek

1. Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
2. Viszlát: százféleképpen mondhatod, Könnyeid százféleképpen onthatod, Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz. Mondom: viszlát, viszlát, Kiáltom hangosan át, Mert mire hangom újra meglelem, Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem. Maggie Stiefvater
3. Mondani akarom, hogy te vagy az én kicsikém, hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak - akkor is, ha ez biztosan nem történik meg. Meg még azt is, hogy tudom, hogy örökké hûséges leszel hozzám - pedig ez sem történhet meg. Folyton falakba ütközöm, ha ki akarom fejezni, hogy szeretlek. Charlaine Harris
4. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, halóan, Az őszi fûszálnál fakóbban Állok és már érzem a vesztem, Meghalok érted. Ady Endre
5. Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak. Ady Endre
6. Ha be vagyok zárva veled egy ketrecbe, elgyengülök. Akkor csak a tiéd vagyok, és csak az kell, hogy erősen átfogj, nehogy elszédüljek. Nehogy megszédüljek a gondolattól, hogy milyen irtózatosan, félelmetesen, halálosan szeretlek. Dora Craiban
7. Figyelmeztetlek, nem leszek jó ebben. Virágot hozni, fogni a kezed. Valószínûleg a születésnapodat is elfelejtem. De ha ezt valakivel végigcsinálom, az csak te leszel.
8. Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja. Pethes Mária
9. Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom.
10. Én szenvedek, s pedig miattad, Miólta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe. S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Csokonai Vitéz Mihály