Hányszor és hány országban csendültek fel azóta a hatodik rezignált, bús, borongó búcsúhangjai. A szimfonikus zeneirodalomnak talán legszebb Fináléja zárja a mûvet. A karmester két aláhulló karja, mint az elfáradt sirály két lankadó szárnya. Egy sirályé, mely messzi utat tett meg a tengereken át, s mert nincs több dolga a világban, elmerül a semmibe...

Kapcsolódó idézetek

1. Szertefoszlik az utolsó dallam a légben, a világ egy pillanatra nem vesz lélegzetet ennyi szépség után. Stephen King
2. Elmentél, megöltél: végleg. Száz ballada hörög, céltalan. Mind, mind hiányodra emlékeztet; hogy a nap sötét, az éj éget, és hogy nincs többé, ki megcáfolja ezt. Sohonyai Attila
3. Bármibe fogsz, egyszer vége szakad. Minden vízfolyás egyszer végéhez ér, minden tûz egyszer kialszik, minden edény egyszer eltörik, kő szétporlad, halandó meghal. Attól boldog az ember, hogy a világot megismeri, s nyomot hagy maga után. Csingiz Ajtmatov
4. A hangolás egy minden koncerten előadott szimfónia, ami a legtömörebben beszél az élet szépségéről. A fiatalságról. A gyerekkorról. Csak most kezdődik minden. Enélkül nincs koncert. Enélkül nem lehet zenélni. Enélkül nincs semmi. Aztán, amikor már beint egy törékeny testû, minimum Liszt-díjas zsarnok, és előadatik a bepróbált mûsor (jó esetben egy kis bepróbált ráadással), valójában már az elkerülhetetlen vég, a ruhatár felé tartunk.
5. A siralomdal hangereje úgy nő bennem, mint a kabócák dala: először csak kettő szól, majd száz, míg végül az egész világ a vágy kórusává nem lesz.
6. És az utolsó pillangó is a mélybe hullik, Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom A nagy kórus marad, ami elszólít: Az ég megváltoztatja csillagait - indulj. Gottfried Benn
7. Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak, mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz. A sirályok elszállnak, a hullámok tovahömpölyögnek, s mi búcsúzunk. Rabindranath Tagore
8. A legszebb dallam is csöndet ér, Bárhogy szállt, végül földet ér, De mégis szól, benned él, zenél, Mintha rejteke lennél.
9. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Reményik Sándor
10. Megfigyeltem, hogy minden valami utolsóval ér véget. Egy utolsó gondolattal, egy utolsó lélegzetvétellel, egy utolsó szívdobbanással és a végső búcsúval.