Ugrás a tartalomra
Három hónapja ismerte meg a lányt. A lányt, aki olyan dolgokat mondott neki, amit más nem tudhat és nem is érthet. Feltárta az igazságot előtte, s megmutatta neki, mire képes a szerelem ebben a csupasz világban. Mert az volt. Csupasz. Méreggel, haraggal és önzéssel teli világ. De most már vége, mert megtalálta őt. S ő megmutatta neki az utat.
Kapcsolódó idézetek
-
Mielőtt megismertelek, a világom csak egy dolog körül forgott: körülöttem. És én úgy szerettem! De aztán megismertelek, és te átláttál a külcsínen. Megláttál engem, megtanítottál a bizalomra, arra, hogyan engedjünk közel valakit, és azt, hogy mit jelent igazán szerelembe esni. Nem igazán tudom leírni, mennyire is szeretlek, inkább elmondom, miért téged szeretlek. Úgy látod a világot, ahogy senki más, és mindent díjazol, beleértve engem is. Nincs a Földön hozzád hasonló. És ha te is igent fogsz mondani pár perc múlva, akkor a hátralévő életem azzal fogom tölteni, hogy a te szemeiddel lássam a világot, hogy mindent értékeljek, beleértve téged is.
-
Tudta, hogy egyszer már volt szerelmes. Egyszer - csakis egyszer -, de az is már nagyon régen volt. Ettől viszont örökre megváltozott az élete. Csak a tökéletes szerelem képes erre, ez az érzés pedig az volt.
Nicholas Sparks
-
Miért ilyen bonyolult az élet? Gyerekkorában úgy hitte, a szerelem egyszerû, tiszta és gyönyörû dolog lehet. De valójában kibogozhatatlan, kegyetlen és alattomos. Nem áldás, hanem büntetés.
Fábián Janka
-
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserûség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörûséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
Nicholas Sparks
-
Hiába állította, mégis úgy éreztem, hogy valaki más illene hozzá. Valaki, akit a sors olyan anyagból gyúrt össze, ami épp neki való. Aki tökéletesen illene hozzá, és tisztában lenne az erejével, vagy épp annak hiányával. Egy olyan lányt, aki biztosítaná számára a boldogságot.
-
Most már tudja, hogy az elhagyott régi világ, úgy, amint van, üres, hazug és jelentéktelen, neki semmit sem mondhat, semmit sem adhat. Csak az igazán övé, ami benne van, amit él és érez. Ez az új, drágán szerzett igazság pedig végtelenül sokat ér, többet, mint az elpazarolt évek, a város minden hiúsága, bûne, szégyene. És ha így van, mégis nyert. Nem hiába szenvedett.
Mika Waltari
-
Õ az igazi. Elmosta a futó kalandokat, a korábbi, felületes egyetemi ismeretségeket. A szerelem olyan dolog, amin nincs mit magyarázni.
Odze György
-
Egész idő alatt azt a, mondjuk így, tényezőt kerestem, amely elválasztott tőle. A teste, a mozdulatai, egy pillantása, ahogy öltözik, illatok, hangsúlyok és hazugságok, a szavai, a némasága, bármi. Ám az életének minden fölfedezett, megtalált és leltárba vett részlete és töredéke inkább hozzákapcsolt, egyre közelebb és közelebb vitt hozzá. Hogy aztán végül a befejeződő egész válasszon el végérvényesen tőle.
Darvasi László
-
- Szerinted tudnál bízni benne megint?
- Szeretném megpróbálni, de meghúztam a vonalat. A megcsalással vége mindennek. Mit mond ez rólam?
- Hogy egy emberi lény vagy, aki megérti, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Megbocsátani valakinek mutathatja az igazi erőt.
-
Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!