Ugrás a tartalomra
Hát a szerelmesdinek mi értelme van, csajok? (...) Először szerelmesek leszünk, aztán járunk, aztán már nem vagyunk szerelmesek és szakítunk. (...) És így megy ez, egyik a másik után, amíg annyira meg nem unjátok az örökös ismétlést, hogy úgy döntötök, épp a közeletekben lévő fiú az egyetlen igazi. És akkor jó képet vágtok az egészhez.
Kapcsolódó idézetek
-
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
-
- Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyûlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés.
- Akkor miért nem vagytok együtt?
- Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
-
Amikor egy nagy szerelem véget ér, először az ember azt hiszi, nem éli túl. Aztán túléli. És nemcsak túléli: talál újabb szerelmet, amiben egyre több öröme telik. Más az új szerelem, mint az előző, de újra érdemes élni miatta.
Csongrádi Kata
-
A szerelem nem tart örökké. Az emberek összeállnak, széjjelválnak. De ha olyan sokáig tart a szerelem, mint miközöttünk, iszonyatos kolonccá válik. Én nem kérek többet belőle. Ez az igazság. De azért, ha megjön az eszed, ha úgy fogadsz engem, és úgy bánsz velem, ahogy baráthoz illik, akkor ezentúl is eljárok hozzátok, mint régen.
Guy de Maupassant
-
A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít.
Tony Parsons
-
Ha azt gondolod, hogy ilyen rossz a felhozatal, készülj fel, mert sokkal rosszabb. Hogy miért? Még ha normális is a pasi - normális alatt azt értem, hogy nincs papírja arról, hogy szociopata -, akkor sem tart sokáig. És megmondjam, hogy miért? Mert előbb-utóbb ő vagy én bemondjuk, hogy uncsi, mást keresünk, és akkor vége. És ez még szép szakítás. A csúnya szakítás az, amikor hazudozik, és megcsal, és szép lassan kiderül, hogy a királyfi nős.
-
A szerelem elmúlik. Egyedül az elejének van bármi értelme. Az az igazi csoda benne. Amikor az összes dalról ő jut eszedbe, amikor vacsoráztok, és be nem áll a szád, mert folyton csak mesélnél neki, és közben vigyorogsz, mint egy hülye.
-
Mi ez a szarság a szerelemmel? Hogyan őrülhetünk meg ennyire? Az idő, amit elfecsérelünk! Ha egyedül vagy, azért bőgsz: "rátalálok?" Ha nem, "szeret annyira, mint én őt?", "szerethetünk egy embernél többet is az életben?", "miért szakítunk?" Ez a sok hülye kérdés! Pedig nem vagyok tájékozatlanok! Olvasunk szerelmes történeteket, tündérmeséket, regényeket, nézünk filmeket, és mindegyik csak egyről szól: szerelem, szerelem, szerelem.
-
A szerelem időnként jön, aztán megy, olykor komoly sérüléseket hagy maga után, olykor nem annyira komolyakat. Az embereket nem arra teremtették, hogy örökre együtt maradjanak, nem számít, mit mondanak a szerelmes dalok.
Sarah Dessen
-
A szerelem egy szó, egy manipulációs eszköz, amivel a pasik rá akarnak venni, hogy más legyél, mint aki vagy. Elérik vele, hogy egy édes kis játékszer váljon belőled, akinek nincs akarata, nincs személyisége. Aztán amikor megunnak, egyszerûen azt mondják, sorry, elmúlt a szerelem.