Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor egy nagy szerelem véget ér, először az ember azt hiszi, nem éli túl. Aztán túléli. És nemcsak túléli: talál újabb szerelmet, amiben egyre több öröme telik. Más az új szerelem, mint az előző, de újra érdemes élni miatta. Csongrádi Kata
2. Hát a szerelmesdinek mi értelme van, csajok? (...) Először szerelmesek leszünk, aztán járunk, aztán már nem vagyunk szerelmesek és szakítunk. (...) És így megy ez, egyik a másik után, amíg annyira meg nem unjátok az örökös ismétlést, hogy úgy döntötök, épp a közeletekben lévő fiú az egyetlen igazi. És akkor jó képet vágtok az egészhez. Janne Teller
3. A szerelem varázslatos, romantikus, féktelen... de a szerelem és a szeretet két külön dolog. Vagy? Nem így van? Senki sem bír éveken keresztül szerelmes lenni. Amikor az ember szerelmes, nem tud másra gondolni, elfelejti a barátait, a munkáját, az éhséget. Ha egyfolytában szerelmesek lennénk, éhen pusztulnánk. A szeretet azt jelenti, hogy... olykor-olykor szerelmesek vagyunk. Józanul. Fredrik Backman
4. A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik. Paulo Coelho
5. A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít. Tony Parsons
6. Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.
7. Tudsz szeretni talán egy évig, egy hónapig, egy napig vagy csak egy óráig. És abban az órában el is hiszem, hogy valóban szeretsz, olyan őszintén, mint bárki más. De ha letelik az óra, nem szeretsz tovább. Szeretsz egy másikat, aztán egy másikat. A szerelmed igen nagylelkû, de rendkívül fájdalmas.
8. Mikor szeretünk valakit, bár hosszú éveken át szerettük, úgy ellustulunk, azt gondoljuk, a másik úgy is tudja. Úgyhogy nem mondjuk annyiszor, nem mutatjuk annyira. De mikor tudjuk, hogy elveszítjük, hiába mondanánk, nem lesz aki hallja.
9. Hogy lehet, hogy az, akit szeretsz, már nem szeret többé? Olyan nincs. Akkor valamikor hazudott, vagy az elején, vagy most. Egyik napról a másikra nem szeretünk ki valakiből. Beleszeretni elég, egy nap alatt kiszeretni nem lehet.
10. - Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyûlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés. - Akkor miért nem vagytok együtt? - Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.