Hazajöttem ismét, de lassan újra távol, ne akarj megvédeni a nap árnyékától. (...) Anya, a dolgok már mások, mint régen, mikor a térdeden ültem, kezünk kéz a kézben. Ó, anya, már nem vagyok az a bébi, merj hát elengedni, és hagyj egyedül élni.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itt hagytál! Már régen nem vigyázol rám. Azt mondtad, bújj közel hozzám, nem érhet semmi itthon már. Túl régen nem vigyázol rám.
2. Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bûnös. És bárhová is megyek, a bûnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy mûködne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék!
3. Elmehetsz már házam előtt, Nem vigyázlak, mint ezelőtt, De ezelőtt vigyáztalak; Szívem újult, ha láttalak.
4. Od`adtam néked mind a lelkem. (Van-e, van-e ily elhagyott?) Most itt ülök a lábaidnál, s már úgy érzem, nem is vagyok. Kosztolányi Dezső
5. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
6. Ha küszködök, ha vétkezem, A kezedre emlékezem: Mért nem vagyok most is veled, Lázas, nyöszörgő kisdeded? Fejem öledbe hajtanám, Fehér kezed omolna rám, És mondanám, mint hajdanán, Anyám, anyám! anyám, anyám!
7. Az ágy közös még, de az agy már nem, ha jobbra mennék, te arra nem. Már más érdekel, már mást néznék, már máshogy érzek, már másképp, rég, Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt, egymás mellett, valami elmúlt. Halott Pénz
8. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Kovács Ákos
9. Mondok én neked valamit. Hogy apád volt-e vagy sem, már nem számít. Manapság a gyerekek nem sokat törődnek a szüleikkel, ahogy én látom, és a szülők sem igen vannak oda a gyerekeikért. Akárhogy is, felesleges a múlton rágódni és érzékenykedni. Aki él, az éljen, nem tehet mást, és bizony az se mindig egyszerû! Agatha Christie
10. Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de (...) tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk. Nicholas Sparks