Ha küszködök, ha vétkezem, A kezedre emlékezem: Mért nem vagyok most is veled, Lázas, nyöszörgő kisdeded? Fejem öledbe hajtanám, Fehér kezed omolna rám, És mondanám, mint hajdanán, Anyám, anyám! anyám, anyám!

Kapcsolódó idézetek

1. Valahányszor anyám jut eszembe, Fájó könnyek gyülnek a szemembe És keblemből sóhaj tör elő. Jó anyám, hogy vágyódom utánad S álmaimban fonódik reám csak Két karod, a forrón ölelő...! Morris Rosenfeld
2. Emlékszem rá, mennyire más volt veled, Elrejtőzve a világ elől szorítottam meg finom kezed. Érzem, vénáimban lüktet még, és nem eresztem, míg élek, Álmaimban hozzám bújsz, csak nézz rám újra, kérlek! Children of Distance
3. Anyám, anyám, édesanyám, Édes felnevelő dajkám, Ha vétettem, megbocsássad, Könnyeidet ne hullassad!
4. Áldott kezeddel símogatsz meg, Anyám. Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel símogatsz meg. Ady Endre
5. Hol van a te régi kedved, És mosolygó gyermek álmod? Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz, Rég ohajtott köny szemedben, Rózsakendő kezeidben, Sírj, s töröld el könnyedet. Vörösmarty Mihály
6. Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
7. Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Emlékem így áldás rajtatok.
8. Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (...) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj... Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretünk, Anya! Rebecca Skloot
9. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe
10. Anyám, figyelj rám, itt vagyok, s dalod nélkül nem alhatok. Dúdold szememre álmaim: sárkányt, vitézt, s kedvenc fagyim.