Szerelmünk, te szép remekmû, kedvesem, Örök díszére lesz a földnek és az égnek, Ó én mûvem, aki istenem vagy nekem!

Kapcsolódó idézetek

1. Drága szerelmem, ó mûvem, akit szeretlek, Én gyújtottam örök tûzre tekinteted, Szeretlek, ahogy egy szép mûvet szeretek, Egy nemes szobrot, egy mágikus röptü verset. Guillaume Apollinaire
2. Te vagy a szépség, te vagy a kedvesség, te vagy védelmezőnk, őrállónk és oltalmazónk; te vagy az erősség, te vagy az enyhülés. Te vagy a reményünk, te vagy hitünk, te vagy a szeretetünk, te vagy minden édességünk, te vagy a mi örök életünk: Nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas üdvözítő. Assisi Szent Ferenc
3. Híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul.
4. Te vagy életem szerelme. Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd. Örökre.
5. S mily remekmû az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Mûködésre mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló egy istenséghez! A világ ékessége! Az élő állatok mintaképe! William Shakespeare
6. Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Komjáthy Jenő
7. Isten, ki élsz, isten, ki úr vagy, Itt lenn a földön s fönn a mennyben: Add, hogy a drága, az imádott, A szőke lány szeressen engem. Heltai Jenő
8. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
9. Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök álma, örök élete. Reviczky Gyula
10. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyûlöl. Endrődi Sándor