Ugrás a tartalomra
Hogy hit támadjon bennünk: a léleknek önmagába kell szállania, önmagával kell foglalkoznia. Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, a zakatoló gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától, a tudósok feleselésétől. Erdők magányában, vizek partján, sivatagnak rónavidékén: ott készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a gondolatok szárnyalása, az érzések igazsága, a költészet, a végtelennek imádása, s ha mindezek együtt vannak a lélekben: ott készül a hit. Az erős hit, mely méltó erre a névre.
Kapcsolódó idézetek
-
Vannak dolgok, amiket egyedül kell megtennünk. Ha át akarjuk ugrani az előttünk tátongó mélységes szakadékot, akkor nekifutás közben csak a saját hitünk adhat erőt. Nekünk kell ugranunk, és hinnünk kell önmagunkban.
-
Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bûn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Babits Mihály
-
A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyanban, ami nem látható, hallható, tapintható. Mint a remény, a szeretet.
-
Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz.
Margit Sandemo
-
Van, hogy hitetlenkedők, van, hogy lelkesítők vesznek körbe. De mi magunk alkotjuk meg a valóságunkat. Nincs más dolgunk, mint bátran elindulni a boldogság földjére vagy a sikerek országába: oda, ahová csak a szívünk vágyik. (...) Mi magunk vagyunk a teremtők: minden úgy lesz, ahogy mi megálmodjuk magunknak. Az a fontos, hogy hagyjuk szabadon szárnyalni a szívünket, a lelkünket, hiszen csak így lehetünk önmagunk.
Hozleiter Fanny
-
Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.
Marcus Aurelius
-
Bízni abban, hogy miután felkapott az élet, jó helyen dob majd le, hatalmas hit, sokszor hiszem, talán ostobaság is. Mert bizony annyiszor dob ismeretlen tájra, bele a fájdalom közepébe, vagy csak a csalódás tengerébe. És ott állsz, vagy úszol az árral szemben, és csak egy gondolat tombol benned: túl kell élni. És fáradhatatlanul mész előre, meg nem állva, hittel és reménnyel, hogy majd ismét porszem lehetsz, amit felkap az élet, és végre hazatalálsz.
-
Nekünk kell egymással és önmagunk lelkéből tüzet rakni. Hogy melegedhessünk körülötte. Ott, ahol akármilyen kis körben, de szeretet van, jó lesz élni. Ott meghittség lesz. Barátságos világ. Boldogító légkör.
Müller Péter
-
Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Õ szíve.
Csitáry-Hock Tamás
-
Minden a képzelőerőnkön, az akaratunkon és azon múlik, van-e bennünk hit. Amit hittel végzünk, az sikerül. Mert hinni abban kell, ami nincs, azért, hogy legyen!