Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább. Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás vádolása, fölemelése és lehúzása.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs nagyobb dráma a világon, mint a férfi-nő drámája. Arra vágyódsz, hogy jöjjek, és én arra, hogy gyere felém... hiszen így lenne jó és boldogító és természetes! (...) De amikor megfogjuk végre egymás kezét, nem tudjuk sokáig megtartani. Találkozni sem könnyû manapság, de megtartani egymást szinte lehetetlenség. Tudd, ha vágyódsz valakire, és nem jön, ha jön, de csalódás ér és nem sikerül, vagy ritka csodával sikerül: társunkat megtalálni, és megtartani emberemlékezet óta a világ legnehezebb dolga. Müller Péter
2. Férfi és nő: a legnagyobb dráma. Minél férfiasabb a férfi és minél nőiesebb a nő, kapcsolatuk annál feszültebb, izzóbb és gyönyörûbb. De annál megoldhatatlanabb is. Sehol az egoitás nem olyan végzetes, mint a párkapcsolatban. Egymást akarjuk, de nem tudjuk a másikat igazán megkaparintani. Mert önmagunkat nem tudjuk föladni. Saját nemünk újra és újra rákattintja magányunkra a lakatot. Müller Péter
3. Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát. Gárdonyi Géza
4. Ez a baj a szerelemmel. Ha jó, akkor az egekig emel, de ha fáj, akkor a poklot éled meg általa. És nincs hely a Földön, ahova el tudnál bújni az elől, amit érzel, hiszen benned van.
5. Azokat a kapcsolatokat, amelyek nem hordozzák magukban a fényes, örömteli, tápláló lángot, amiért érdemes élni, nem emelnek többé sehová, csak lefelé húznak, el kell engedni. Egyedül maradni azonban rémisztő dolog. Elengedni a másikat, aki nem képes követni bennünket egy tisztább magasságba, nem hangzik biztonságosnak. Az emberek minden új kapcsolatban azt remélik, a másik felüket találták meg, és végre megszûnik az elszakítottság illúziója. De az csak egyszer szûnik meg. És ebből nem szabad engedni! Az ember nem nyugodhat bele egy olyan társba, aki nem a teljességet hordja magában. Az olyan kapcsolatban meghal a szív. Ezért képes az ember életeken át keresni a duálpárját. Weaver Andrea
6. Ahogy az ember a saját érzései elől nem tud elmenekülni, úgy én sem tudok előled, és Te sem előlem. Nem tudsz elrejtőzni. Csak testben. De lélekben soha. Mert a lelkünk mindig ott marad. Egymásban. Ez a legnagyobb, legerősebb kötelék. Nem tudom kevesebbel beérni. Nincs kevesebb. Csitáry-Hock Tamás
7. Ez a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni - mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést. Müller Péter
8. Tényleg van olyan, hogy két lelket egymásnak teremtettek? Hogy fizikai fájdalmat érzel, amikor a másik távol van, hogy a legapróbb, még a legjelentéktelenebb dolgot is, ami veled történik, azonnal el kell mondanod neki, mert különben hiányérzeted van, hogy félembernek érzed magad nélküle? Ez lenne az igazi szerelem? Vagy az egész csak a filmek meg a regények ámítása, ami az örök várakozás poklába taszít bennünket, ahol csak gyötrődünk, hibásnak és selejtesnek gondolván magunkat, minek következtében vagyonokat költünk szakkönyvekre, oktatófilmekre meg pszichiáterekre, hogy a végén mégis tovább reménykedjünk a nagy szerelem eljövetelében?
9. Olyan szomorú, hogy mindnyájan a szerencse óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pár élvezi a fellendülést, addig a másik pár lefelé veszi az irányt. De akár fent vagy, akár lent, ne helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatsz, hogy a kerék tovább fog forogni.
10. Lesz idő az ember életében, amikor a nagyvilág minden dámája, öröme és fájdalma elfér egyetlen kis szobában. Ahonnan ki se kell lépni. Mert minden megtörténik, ami két ember közt megtörténhet, akik szeretetük okán és a betegség okozta kényszerből egymás elfogadására szorulnak. Schäffer Erzsébet