Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerû, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba...

Kapcsolódó idézetek

1. Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy megváltoztatják addigi szokásaikat, életvitelüket. A siker egyik kulcsa talán az, hogy nem kell azonnal és mindent megváltoztatnunk, megfogható és kivitelezhető célokra van szükség. (...) Érdemes őket kipróbálni - egy hét erejéig. Utána még egy hétig... meg még egy hétig... és lassan összeáll az az életmódváltás.
2. A múlton már úgysem változtathat senki, a jelen meg leggyakrabban túl zûrös, hogy érdemes lenne elmélkedni rajta. (...) Az idő mindent megold. A jövő hét, a jövő hónap, a jövő év. Csak fel kell venni a tempót, és előrenézni. Karin Slaughter
3. Egy bakancslista mindig változatos. Előfordul, hogy csak a magunk elé kitûzött célokat tartalmazza, mint például a regényírás. Az is lehet, hogy olyan nagyra törő kalandokat gyûjt össze, mint a föld hegyeinek megmászása. Kerülhetnek bele apró feladatok is, mint eladni valamit, amit mi magunk készítettünk. (...) Hogy mitől lesz valami olyan fontos, hogy a bakancslistára kerüljön? Attól, hogy még nem tettük meg, de nagy örömöt okozna, és egész életre szóló emlékké válna számunkra.
4. Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.
5. Újév első napja (...), illetve ezek a napok alapvetően az újévi fogadalmakról szólnak, az emberek nagy elhatározásokba vágják a fejszéjüket. Elhatározzák, hogy mit fognak megváltoztatni az életükben, mit fognak másként csinálni, mint eddig, és hogyan fogják gyökerestől felforgatni az eddigi életüket. Aztán elkezdik egy-két hét, egy-két hónap, és kiderül, hogy nem mindegyik fogadalom volt tartható. Sokszor nem is a belső elhatározás hiányzik ezek mögül, - nyilván az is előfordul -, de legtöbbször általában az szokott kiderülni, hogy olyan struktúrákba, akadályokba, korlátokba ütközik a változtatni kívánó egyén, amelyeknek a létezéséről lehet, hogy korábban nem is tudott, de közben mégiscsak kikerülhetetlenül meghatározza az ő életét. (...) Változtatni bár jó, és van, amikor kívánatos, de nem mindig szükségszerû, és nem mindig könnyû. Számos buktatója van a dolognak, úgyhogy semmi baj nincs azzal, hogyha nincsen egyetlen újévi fogadalmad sem, semmi baj nincs azzal, hogyha nem akarod megváltoztatni gyökerestől az életedet.
6. Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.
7. Kérdezzük meg magát, az időt titkai felől, s hallgassuk meg tanácsát figyelmes fülekkel! Hanem e végből ne az újévhez forduljunk, mely most kezdi pályáját, mert úgy csecsemőt kérdezünk, kinek nyelve ínyéhez ragadott; ha tudni akarjuk: mi van előttünk? vizsgáljuk meg azt, a mi hátunk mögött maradt; a múlt tanácsát kérjük a jövő érdekében, mely ezen kérdésre: mit cselekedjünk, hogy a jövő napjait rendeltetésünkhöz méltóan élvén át, szemrehányás nélkül tekinthessünk vissza? Így hangzik felénk: légy vigyázó, tántorítatlan és lemondó! Tompa Mihály
8. Aki ragaszkodik a hagyományokhoz, annak csakis egy nap jöhet szóba, amelyen tudatosan visszatekint, majd a jövőbe, hogy fejlessze önmagát - és ez január 1-je. Sokunk számára az újévi fogadalmak jelentik a testi-lelki egészségünket illető elhatározások kulcsfontosságú pontjait, melyeket 12 hónapon át követhetünk majd.
9. Ez tart minket életben: hogy például szükségünk van a kádba egy csúszásgátló gumiszőnyegre. Vagy egy kuszkuszfőző edényre. Vagy új konyharuhákra. Úgyhogy nem vásárolunk meg mindent egyszerre. Eltervezzük, hogy mikor melyik boltba megyünk majd. Nézelődünk, tanakodunk. (...) Lassan, fokozatosan töltjük meg a szekrényeket és a fiókokat. Szinte egy életbe telik, hogy egy egész házat megtöltsünk a holminkkal. És ha megtelt, eltörünk valamit, hogy újat vehessünk helyette, hogy másnap is legyen dolgunk. Néha még a párunkat is elhagyjuk, hogy egy másik történetet, egy másik házat, egy másik jövőt képzelhessünk magunknak. Egy másik életet, amivel majd megint dolgunk lesz. Grégoire Delacourt
10. Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár, ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat - általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a "miért", s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden. "Kezdődik", ez a fontos. A csüggedtség a taposómalom végét, de egyszersmind az öntudatra ébredés kezdetét jelzi. Felráz, és válaszútra kényszerít: öntudatlan visszatérés a taposómalomba vagy végleges ébredés. Albert Camus