Homályban ültem, hangulattalan, nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab, vártam, mikor lop sugarat reám egy könyörülő, keskeny ég-darab.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki vár, didereg, mint a sár, szemében homály, és fél, és remél.
2. A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember. Sharon Creech
3. A létet vágyban átölelve, riadva nézem a homályt. Magam se értem, hogy mi ver le, magam se tudom, hogy mi bánt. Ivan Kozlov
4. A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság.
5. Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban.
6. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
7. Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan. Galgóczi Erzsébet
8. S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte elviselhetetlenül ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugban. John Ronald Reuel Tolkien
9. Hiányod kristályfényében ülök, kuporgok egyedül. Keszei István
10. Olyan mély verembe kerültem, hogy a sötétség teljesen eltakarta a nap sugarait előlem.