Idegen test voltál - keresztfa s nem oltár - álnokul mégis a hûséggel zsaroltál a béke törékeny (csak ennyit értem el) azóta nem is vagy - csak bennem létezel...

Kapcsolódó idézetek

1. Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
2. Nem bánom, ha csak hangszered leszek, sem azt, ha mostanáig másé voltál, nem bánok férjet, gyermeket... ha kell, áldozz fel, csak legyél te az oltár. Kiss Judit Ágnes
3. Mit kaptál, csak a jellemem. Külcsín vagyok, semmi más. Azt remélted, kell legyen a lét mögött identitás. Závada Péter
4. Ha én (...) hûséges vagyok hozzád, az egy más természetû élet, mintha azt mondom: márpedig én az oltárnál örök hûséget fogadtam, és én ehhez tartom magam. Akkor mihez tartom magam? Nem hozzád. Nem azt mondom: olyan mélyen tartozom hozzád, hogy azért hajlandó vagyok áldozatokat vállalni, hanem tartom magam a törvényhez. Pál Ferenc
5. A testem nem az én testem (...), csak egy test, amiben átmenetileg éppen az én lelkem tartózkodik. Ha a testem szenved, hát szenvedjen. Leszarom. Nincs közöm a fájdalmához. Cserna-Szabó András
6. Nem az fáj, hogy elfeledtél; Nem az fáj, hogy hûtlen lettél; Hogy szerelmed már kiholt. Az fáj, hogy szent érzetemnek, Imáimnak, könyeimnek Ily méltatlan tárgya volt. Kisfaludy Atala
7. És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerûen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni - mert megszüntetni nem szüntetheted meg -, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen. Oravecz Imre
8. Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám. Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám. Támadtak gyáva módon, miért tûrted ezt? Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt! Lord
9. Hûtlenségedről mit se tudva a lelkemet adtam neked, s te ismerted már, mi a titka... Csak én, én nem ismertelek. Mihail Jurjevics Lermontov
10. A kereszt a sorsod (...). Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörûséget találsz, boldog ember leszel. Müller Péter