Ilyen kaján a sors! Akkor terheli leginkább vállunkat, midőn tudja, hogy különben is összeroskadnánk.

Kapcsolódó idézetek

1. Életünk végzete és terhe mindörökre oda van kötve az ember vállához, s ha megkíséreljük ledobni onnét, annál nyomasztóbban, annál szörnyûbb súllyal esik vissza. Robert Louis Stevenson
2. Ahogy telik az idő, a vállunkat egyre nehezebb terhek nyomják, amíg akkorák nem lesznek, hogy mozdulni sem bírunk. Ezért van szükségünk valakire, aki nem hagyja, hogy megszakadjunk beléjük.
3. A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk. Friedrich Nietzsche
4. Mindenkinek megvan a maga terhe, s ha mindig mások baja miatt aggódunk, nem tudunk megbirkózni a sajátunkkal, amikor a nyakunkba szakad.
5. Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van. Meir Shalev
6. Sorsunk eleve el van határozva, hiába próbálunk ellene tenni, a végzet kezét, mely a vállunkra nehezedik, nem tudjuk elmozdítani. Zilahy Lajos
7. Ha úgy érzed, hogy igazságtalanul sok teher van a válladon, néha ez így is van.
8. Sokszor előbb önmagunkat kell két vállra fektetni, hogy utána akár többszörösen is felülmúlhassuk magunkat: csak így kovácsolhatunk előnyt a hátrányból. Reményik László
9. A sors olykor kíméletlen akadályok elé állít minket, mintha azt mérné fel, elég ügyesek és erősek vagyunk-e az életben maradáshoz.
10. Akkor is tükörbe kell tudni nézni, amikor a szégyen könnyei homályosítják el szemünket, akkor is ki kell tudni húzni magunkat, amikor mázsás terhek nyomják a vállunkat. Finy Petra