Ugrás a tartalomra
Milyen egyszerû is volna, ha az ember képes lenne kontrollálni az érzelmeit! Csakhogy a felsőbbrendû, döntésképes én valójában alsórendûnek számít a tudatalatti álnok fegyverével szemben. Mint amikor valahol, csak úgy a szélben, megcsapja az orrod egy illat, s te úgy érzed, elvesztél. Minden érv, amit a józan ész diktál, szertefoszlik, erőtlen próbálkozás marad csupán. Hiába tudod a lelked mélyén, hogy nem vezet sehová, értelmetlen, s okozhat bár élethosszig tartó mérgezést, te mégis akarod azt az illatot. Mert lényeddé vált.
Kapcsolódó idézetek
-
Van egy bizonyos érzés, ami a gyomrodban nőni kezd, amikor érzed, hogy elveszted az uralmadat, és semmit sem tudsz tenni ellene. Nehéz, mint a gránit, és éget, mint a tûz. Gondolom, mind ilyenek vagyunk, ez a természetes reakciónk a Föld megállíthatatlan forgására: próbáljuk irányítani az életünket, szerelmünket, a munkánkat és az otthonunkat, és ha ott elveszítjük az irányítást, akkor megpróbáljuk máshol visszaszerezni. Mintha attól, hogy mérgesek vagyunk, megállna a világ.
-
Ismeritek ezeket az érzéseket? Amelyekben az emberi boldogság egyszerû és kicsinyes ügyei óriási fontosságúvá nőnek? A mindenható akarat összezsugorodik és ernyedtté lesz. A lelkeink, amelyekben nem hiszünk, egyszerre valahonnan bebújnak a testünkbe, és irányozzák cselekedeteinket.
Csáth Géza
-
Bizonyos értelemben mindegy, hogy mit érzünk: minden érzelmi felfokozottság elhomályosítja a tisztánlátást. Megfontolatlanok és befolyásolhatók leszünk. Teljesen érthető, miért nyúlnak ehhez a módszerhez a rendőrségi kihallgatótisztek vagy az ügyvédek - nem csak a csalók. Érzelmek hatására könnyen hozunk olyan döntéseket, amelyek ellentétesek a hosszú távú érdekeinkkel, hiszen a pillanat hatása alatt hirtelen nem is tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Agyunk legprimitívebb részei legyőzik a racionalitást.
Maria Konnikova
-
Megteheted, hogy elzárod a lelked az érzések és a szeretet elől, mondván, hogy nem akarsz sebezhetővé válni. Azonban ha nem érzel semmit, üressé válsz, majd az elfojtott érzésekből a magad ellen elkövetett bûntett hatására hamar bûntudatod lesz. Ez kihat az általános közérzetedre, ami boldogtalanságot, testi tüneteket produkál, és a kör bezárult.
-
Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerû. Könnyû úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog.
-
Vigyázni kell az elhatalmasodó ábrándokra. Az ábrándozás titokzatos és finom, mint az illat. Úgy kapcsolódik a gondolathoz, mint az illat a tubarózsához. Egy mérgező gondolat néha szétterjeng és belénk hatol, mint a füst. Ábrándokkal és virágokkal egyaránt megmérgezhetjük magunkat. Kábító és előkelő, rettenetes halál. A téves gondolkodás a lélek öngyilkossága. Mérgezés. Az ábránd vonz, hízelkedik, csal, átfon s a végén bûntársává tesz. Bevon a lelkiismerettel ûzött szemvényvesztő játékába. Elbájol. Aztán tönkretesz.
Victor Hugo
-
Én csak azt érzem valódi szabadságnak, ha az érzelmeimre hallgatok - akár a józan ítélőképesség rovására is. (...) Úgy érzem, hogy akit az esze irányít, az nem szabad.
Sütő Enikő
-
Bármilyen erősnek is tûnik egy érzés vagy egy illúzió, csak az számít, amit a kezedben tartasz. Mert azt zárhatod a szívedbe. A reménytelenség érzése csak akkor érződik erősnek, ha van benned valami, ami eléri, hogy erősnek érezd. Ám a reménytelenség csak egy állapot, az nem te vagy!
Robert Lawson
-
Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
-
Az elme egy létra - őrizetlenül hagyod, lefelé visz, ha odafigyelsz rá, felfelé visz. Ugyanaz a létra! Az elme egy ajtó - ha nem figyelsz rá, kifelé visz, ha odafigyelsz rá, befelé visz. Ugyanabból az elméből, ha zabolátlan: harag, gyûlölet, féltékenység lesz. Ha ura vagy: együttérzés, szeretet, fény lesz. Légy figyelmes, légy éber, légy ébren, és ne ítélkezz. Ne légy moralista: teremts magadban egy vallásos tudatot. És "vallásos tudat" alatt egy választás nélküli tudatot kell érteni. Itassa át jó mélyen ez a kifejezés szívedet: választás nélküli tudat.
Osho