Ugrás a tartalomra
Ismertem a legutolsó és legnemesebb rómait mind közül, aki megmentett egy már elveszett birodalmat, és akit egy császár tőrének hegyén, kínok közt ért utol a halál. És ismertem apró termetû, vérszomjas pajtását, akivel gondtalan gyermekkora alatt játszódott Szkítia tágas és szélfútta síkságain - azt a gyermekkori barátot, aki felnőttkorában legádázabb ellenségévé vált: aki félmillió harcos élén lovagolt; olyan lovasok élén, kiknek nyilai sötét viharként lepték el az eget és erdőtûz gyanánt pusztítottak el mindent, mi útjukba került.
Kapcsolódó idézetek
-
Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,
méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,
a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,
míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.
Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,
de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg
s pincébe bú előlem a gyáva Európa...
Radnóti Miklós
-
Pontosan tudom, hogy minden emberrel, akit megmentek, új ellenségeket szerzek. És előbb vagy utóbb akad majd egy olyan ellenfél, akit nem tudok legyőzni.
-
Bármilyen nehéz és szörnyû a háború, akármennyi gyötrelmet és veszteséget is okoz az embereknek - az egészséges, életvidám ifjúság romlatlan és jóindulatú önzésével, szerelmével, jövőbe vetett álmaival, nem akarja, de nem is képes meglátni az összességet ért veszély és szenvedés mögött az őt magát fenyegető veszedelmet, amíg rá nem tör a baj és fenekestül fel nem borítja boldogságát.
Alekszandr Fagyejev
-
Életének nagy ügye az volt, hogy gyûlölte az emberiséget. Gyûlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította. Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek.
Victor Hugo
-
A dolgok szinte soha nem olyanok, mint amilyennek tûnnek. De ha nem merünk a mélyükre hatolni, akkor csak az első benyomás marad meg. Ami pedig életveszélyes. Gondoljunk csak a trójaiakra! Miután bevitték a hatalmas falovat a város falain belülre, többé nem utazhattak messzire. A ló tele volt görög katonákkal, és a csata másnapra eldőlt.
Gunnar Garfors
-
Életem legnagyobb részét az ellenségeimmel körülvéve éltem le. Megtisztelő lenne a barátaim között meghalni.
-
Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívû, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét.
Nathaniel Hawthorne
-
- Ismerem a téged hajtó haragot. A tomboló dühöt, ami úgy elnyomja a gyászt, hogy szeretteid emléke végül megmérgezi a véred. Egy napon azt kívánod, hogy bár soha ne élt volna, akit szerettél, úgy nem éreznéd a fájdalmat. Nem éltem mindig a hegyek közt, egykor feleségem volt a nagy szerelmem, de meggyilkolták őt. Ahogy te, úgy én is megtanultam, hogy vannak, akik ellen harcolnunk kell szüntelenül, könyörtelenül. A haragod nagy erőt ad, de ha nem uralod, elpusztít téged, ahogy majdnem engem is.
- Mi állítja meg?
- A bosszú.
-
Akárhol is él, minden gyerek legalább egyszer került már életveszélyes helyzetbe játék közben. Minden baráti társaságban van egy, aki folyton túl messzire megy. Aki először ugrik le a szikláról, és utolsóként fut át a síneken a robogó vonat előtt. Nem az a gyerek a legbátrabb, csak ő fél legkevésbé. Talán úgy érzi, hogy nincs annyi veszítenivalója, mint a többieknek.
Fredrik Backman
-
Harcoltak, megbékéltek, városokat emeltek vagy tiportak el, szerettek s gyûlöltek évezredeken át. Uralták a lapályokat, hegyeket, erdőségeket, sivatagokat, és a varázserő síkját - de önnön lelkük fölött gyakorta elvesztették hatalmukat.
Böszörményi Gyula