Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom, míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek, de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa...

Kapcsolódó idézetek

1. Ismertem a legutolsó és legnemesebb rómait mind közül, aki megmentett egy már elveszett birodalmat, és akit egy császár tőrének hegyén, kínok közt ért utol a halál. És ismertem apró termetû, vérszomjas pajtását, akivel gondtalan gyermekkora alatt játszódott Szkítia tágas és szélfútta síkságain - azt a gyermekkori barátot, aki felnőttkorában legádázabb ellenségévé vált: aki félmillió harcos élén lovagolt; olyan lovasok élén, kiknek nyilai sötét viharként lepték el az eget és erdőtûz gyanánt pusztítottak el mindent, mi útjukba került.
2. Azon szoktam röhögni, hogy felülről nézve az őrök is ide vannak bezárva, Isten szemében ők is ugyanolyan bûnösök, esznek a mi bûnünkből, zabálják a bûneinket, megosztjuk velük a sok szarságot, amit megtettünk, belenyalnak, itt vannak velünk nappal, éjjel, felülről nézve az őrök is itt fognak megrohadni. Hartay Csaba
3. Éjszakánként erős bennünk a félelem, (...) de reggel, a napfényben ismét megleljük a bátorságot. Malála Júszafzai
4. Néha kimászol az ágyból reggel és arra gondolsz, hogy nem fogom túlélni a napot. De legbelül nevetsz és eszedbe jut, hányszor éreztél már így. Charles Bukowski
5. A múlt sötét árnyékát féltem... S a jövő fényébe kiléptem. Fénytől majdnem szenesre megégve... Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe. Pálnagy László
6. A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von. Lucius Annaeus Seneca
7. - Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!
8. A rossznak sok arca van, és ügyesen, szinte észrevétlenül oson, furakodik be mindenhová. (...) Egy menekülő hadsereg felégeti maga mögött a hidakat. Te az én életemmel ugyanezt tetted: módszeres aprólékossággal romboltad le a múltam, s hogy még véletlenül se tudjak majd emelt fővel élni, a jövőmet is. Susanna Tamaro
9. Ti is féltek, körbeálltok engem, készen arra, hogy rám ugorjatok, de érzitek, hogy körülöttetek is állnak, készen arra, hogy rátok vessék magukat, és így tovább, ott vannak körülöttük is, aztán meg azok körül is, onnan már egyáltalán nem látszom, de ti se látszotok, és azok a nagypofájúak se látszanak a hatalmas fegyvereikkel, és tök mindegy, hogy most engem szétszedtek-e, vagy sem, mert ott, ahol mi még csak porszemek se vagyunk, egészen kint, ott van az igazi élet. Selyem Zsuzsa
10. Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.