Isten éltessen, édes jó barátom, Kezemben van e cifra pohárom, De ha nem cifra is, Jó nagy, látom. Ezt tőke termetté, földdel epesztette, Ennek fehér volt a virágja. Ez már szív vidámító Holnap szomorító Ember bolondító Erszény laposító.

Kapcsolódó idézetek

1. Házasodtam, beh rossz fajta, Emelt főmet búnak hajtja; Emészti az életemet, Azzal együtt víg kedvemet.
2. Szépség, szûzesség, ifjúság virága, Mint tépett párta, hullhat föld porába, Örökkön él én édes, büszke, drága, Mennyei mély szerelmem ciprusága. Juhász Gyula
3. A bor ember bódító Erszény pusztító, Ruha rongyosító. A minap is haragudott a rózsám, Hogy rém borszagú volt a szám, Isten áldja meg, pajtáskám!
4. Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat. Ady Endre
5. Te tönkretettél engem, kitépted érző keblemből a szívet, mely csak érted vert, mely soha nem szûnik meg érted verni, míg agyamat tudom, s míg eszemben egy csepp vér kering! De nem átkozlak... Menj utadon, néked tán még öröm-virág is nyílik azon, nekem is nyílik virág: a sír-virág! Rudnyánszky Gyula
6. E háznak kiskertjében van egy rózsatő, Ápolta és nevelte a jó Teremtő. Vizet öntök a tövére, szálljon áldás a fejére, Az Istentől ezt kérem, piros tojás a bérem.
7. Légy áldott, oh Isten, azon szent örömért: mely keblünkben a szeretet édes hevületeiből, és tiszteinek hív teljesítéséből származik, s megnemesíti célunkat, pályánkat, életünket. Légy áldott az igaz hazaszeretetben érezhető boldogságért! Én erőtlen nő, nem mutathatom meg vonzalmamat édes hazám iránt úgy, mint az erősek; de ha karom gyenge is: szívemben erős és lángoló az érzés, mellyel áldozni kívánok Felséged előtt szeretett hazámért. Ne engedj Uram, ennek határára és mezeire csapást, ínséget és pusztulást szállani, hanem áraszd inkább ki áldásaidat halmaira s völgyeire, hogy találhassa meg a munkás fáradságának díját, s ne hulljon hasztalan orcájának verejtéke! Tompa Mihály
8. Amink van, az a szerelem. De a szerelemnek gyümölcsöt kell teremnie, különben elvész. John Hoyer Updike
9. Szerelmem tavaszát élem, A második évszak, mely mélységeire vágyom, Te vagy éltető napfényem, Kis, meleg sugarak, Mik kényeztettek már egykoron. Robert Plant
10. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád