Ugrás a tartalomra
Itt vagyunk mi, többmilliárdnyian, a magunk ezernyi bújával, bajával, a fejünkben hemzsegő, lüktető, számlálhatatlan érzéssel, gondolattal, impresszióval, és közülünk csak kevesen tudják elmondani magukat. Holott aki birtokában van bármilyen kifejező vagy teremtő képességnek, tudván tudja, ezért születtünk: magunkat elmondani. Elmondani újra és újra, s megannyiszor azt remélni: most megtettük, ezúttal már biztosan nem hagytunk ki semmit. Ám sosem sikerül mindent elmondani, ez már az utánunk következők feladata, és így tovább.
Kapcsolódó idézetek
-
Ahány élet, annyi sors, annyi motiváció és annyi magyarázat. Megszületünk, élni kezdünk, és külső tényezők milliói formálnak bennünket azzá, akik leszünk.
Szurovecz Kitti
-
- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?!
- Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs.
Ara Rauch
-
Valójában mindent elmondunk magunkról mindig, csak az emberek nagy többsége nem tudja kellően értelmezni a szavakat. Hallja, de nem érti őket.
Csernus Imre
-
Ötmilliárd ember magyarázza évtizedek óta ötmilliárd embernek, hogy ez így nem mehet tovább, túlságosan sokan vagyunk. És mi történik, ha kedvesünkkel egyedül maradunk? Gyereket csinálunk. Majd annak is elmagyarázzuk, ha megszületik, hogy milyen sokan vagyunk.
Csányi Vilmos
-
Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
-
Az ember nem mindig tudja egyszerûen kimondani azt, amit gondol. A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek.
-
Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.
Neil Gaiman
-
Anyánk világot teremtett körénk, nekünk adta érzékenységének felét. Ráadásul pedig az előttünk álló egész életet. Egy darabig fogalmunk sem volt, mit kezdjünk vele. Végül: mit tehettünk, besoroltuk ismertetőjegyeink közé. Élünk. És nyilvánvaló, hogy ebbe fogunk egyszer majd, talán szépen, belehalni.
Tar Károly
-
"Alkotónak lenni, nemzeni, teremteni" - ez a gondolat mit sem érne a világban való nagy, folytonos igazolódása nélkül, semmis lenne az állatokból és tárgyakból kizengő ezer szólamú beleegyezés híján - és élvezete is azért oly leírhatatlanul szép és gazdag, mert milliók nemzésének és születésének öröklött emlékezetével telítődött.
Rainer Maria Rilke
-
Valaki az imént azt mondta, hogy középszerû tehetségeknek nem érdemes a mûvészetüket mûvelniük. Gondolkoztam, és nem értek vele egyet. Szerintem az önkifejezésnek millió célja lehet, az, hogy valami maradandó értéket alkossunk, csak egy a sok közül, de akár nem is tartozik közéjük. Lehet pusztán a saját magunk vagy mások szórakoztatására, lehet az önismeret, az öngyógyítás vagy az önfejlesztés eszköze, lehet kapcsolat keresése egy magasabb hatalommal, transzcendentális, természetfeletti erőkkel, Istennel, lehet egy áramlatélmény, amelybe belefeledkezhetünk, ami örömet okoz, és lehet az igazság intenzív keresése is. Én például addig írok, amíg azt nem érzem, hogy végre igaz, amit mondok.