Káprázatom voltál csak, s mialatt szőttelek, el is eresztettelek: te akartad így, s így lett a neved, s ami lehettél volna valaha, így lett lassan mind Semmi és Soha.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiába gondolok rád már akkor sem vagy semmimmé lettél hallgatag kegyetlen röggé egymást váltja soha és örökké özveggyé tetted a vágyat kopár öröm maradt utánad.
2. Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted. Lakatos István (költő)
3. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Keresztury Dezső
4. Én sose szerettelek, és sose akartalak; csak mindennél jobban, s mert mindennél jobban, ezért az ijedtség, s az, hogy eldobtalak. Sohonyai Attila
5. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
6. Ami csak voltam és leszek, amit csak kaptam, amit adtam, Amit örültem-fájtam és örültél-fájtál énmiattam, Mindent, ami most elvesz, pedig teljesség volt és élet, Az életed, az életem köszönöm, édesem, tenéked. Székely János
7. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. Nagy István Attila
8. Sajnálom hogy úgy kezeltelek, mint egy bogarat, vagy akármit is tettem. (...) De tudod, az vagy, aminek hagyod magad. Ha hagyod, hogy leszedjék a fényes szárnyaidat, megteszik.
9. Társtalan voltál, baráttalan, szeretettelen, minden ember előbb-utóbb idegen lett számodra, vagy ellenség. S ha nem bírtad a magányt, s kitártad a karodat mások felé, ellöktek, nem kellettél, vagy megriadtak tőled, mert látták, hogy menekülsz hozzájuk. Müller Péter
10. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila