Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!

Kapcsolódó idézetek

1. Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
2. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
3. Nagyon kérlek, őrizd meg magadban a pillantásodat, amelyik csak engem, és csakis engem látott, és körös-körül minden más megszûnt a számára. (...) Bánj vele takarékosan, ne pazarold el másokra. Daniel Glattauer
4. Bárhogy volt, mindent megtettem, Látom már, el kell engednem. Eltûnt egy részem, Mindennek vége.
5. `Én istenem` altass el engem, felejtsd el azt, hogy itt vagyok, az egyik szemed `csukd be` kérlek, és én lábujjhegyen elosonok, ha nem figyelsz, ha félrenézel, én lenni többé nem fogok, és ne keress `kérlek` sehol engem, tegyél úgy, mintha nem vagyok. Borbély Szilárd
6. Figyelj! Én egy kicsit most meghaltam... na, ne ijedj meg, én azt nem akartam, csak látni téged félni, engem élve remélni, örülni, hogy nem kell megőrülni a nincsen... tudod, te vagy a világon az egyetlen kincsem. Látom, fáradt vagy, te csak menj, én majd virrasztok, menj, aludj... Anna and the Barbies
7. Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok, és minden irtó messzire kerül tőlem, éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom, pont, ahogyan voltam előtted. Sohonyai Attila
8. Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én! Piramis
9. Ne higyj nekem, hogyha hallasz Fölkaczagni engemet, Megsiratnál, hogyha látnád Egy ily perczben lelkemet. Szendrey Júlia
10. Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon, látom a szemem: rám nézel vele. Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom, hogy azt hihetném, meghalok bele. József Attila