Katonák mennek... az utcán, a sáron...! Holnap már messze, idegen határon, Még onnan is tovább... mindegyre távolabb... Hol egy erőszakos, kegyetlen úr fogad S e hős rohanókat csöndességre inti... Ó, férfiak: Asszony nem tud úgy halni, mint ti!

Kapcsolódó idézetek

1. Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok és mit érezzétek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívû gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete!
2. A vonuló katonát éppúgy körülveszi, korlátok közé szorítja és viszi az ezrede, akár a tengerészt a hajója. Akármilyen messzire jut is, akármilyen különös, ismeretlen és veszélyes szélességekre vetődik is, mindig és mindenütt ott vannak körülötte ugyanazok a bajtársak, ugyanazok a sorok, (...) - és ugyanazok a feljebbvalók; mint ahogy a tengerész körül is mindig és mindenütt ugyanaz a fedélzet, ugyanazok az árbocok, ugyanazok a hajókötelek vannak. Lev Tolsztoj
3. Megálljatok, kínok, sebek, Ne siessetek. Meghalok én szépen, szabállyal, De beszédem van a Halállal. Ady Endre
4. És mennek, mennek fekete sorban, Étlen, szomjan, de nem letiportan, Százezer asszony, százezer gyerek: Hazát és jövőt ment ez a sereg... Ha elfagy a kéz és bénul a láb, Előre, fiam, - menj csak te tovább! Van még remény! Csak add a kezed, - majd visszavezet Az északi fény... Jankovics Marcell (hegymászó)
5. Menetelés közben a katona épp úgy körül van véve, körül van határolva, és le van nyûgözve az ezrede által, mint a tengerész a hajója által. Bármilyen messzire jusson is el, bármilyen furcsa, soha sem látott és veszedelmes pontra kerüljön is, mint a tengerészt mindig és mindenütt hajójának ugyanaz a födélzete, ugyanazok az árboczai és alattsága, úgy őt is mindig és mindenütt ugyanazok a bajtársak, (...) és ugyanazok a fölebbvalók veszik körül. A katona ritkán kíváncsi arra a pontra, a melyre a hajója került; de az ütközet napján, Isten tudja, honnan és hogyan, a katona erkölcsi világában is megszólal egy valamennyiökre nézve szigorú hang, melyből ki-kicsendül valami ünnepélyes és elhatározó eseménynek a közeledése és szokatlan kíváncsiságra hangolja őt. Lev Tolsztoj
6. Megkaphatjátok a nőt, de ha nem szeretitek igazán: soha nem lesztek boldogok. És ti, asszonyok, tiétek a férfi, de ha nem szeretitek határtalanul: elveszítitek. Szárnyaló nőiességeket, ékességetek, finomságotok, csókjaitok és öleléseitek nélkül ők örök vándorok. Pedig ők is csak arra vágyakoznak, amire ti. Hogy szeressétek őket! S ők titeket. Polgár Ernő
7. Ti, legionáriusok, katonák vagytok, és tudtok meghalni, én pedig oda küldelek benneteket, ahol meg lehet halni! Francois Oscar de Négrier
8. A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra! Mihail Solohov
9. Nincsen boldogság a földön (...), az emberek jönnek, mennek, közelednek, távolodnak, örömet várnak, és szomorúságot találnak. A feleség elhagyja férjét, azután rohan utána, mire a férj rohan, menekül előle. Akiket a sors összehoz, később durván elszakítja egymástól, és hiába akarnak ismét egyesülni, kérlelhetetlenül közéjük áll. G. Hajnóczy Rózsa
10. Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad! Petőfi Sándor