Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok és mit érezzétek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívû gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete!

Kapcsolódó idézetek

1. Katonának nem kell a fejét törnie. Az ember egyszerûen engedelmeskedik a parancsnak, és vagy életben marad, vagy meghal, de minden magától megoldódik. Könnyebb élni valamilyen rendszer alatt, mint ellene harcolni. Ernest Hemingway
2. Lásd azt, amit neked szántak, És tedd azt, amit tőled várnak, De én nem leszek szabad szolga, A testem megtöröd, a lelkemet soha! Depresszió
3. Katonák mennek... az utcán, a sáron...! Holnap már messze, idegen határon, Még onnan is tovább... mindegyre távolabb... Hol egy erőszakos, kegyetlen úr fogad S e hős rohanókat csöndességre inti... Ó, férfiak: Asszony nem tud úgy halni, mint ti!
4. Sose féljünk semmitől! Ennél szörnyûbb rabszolgaságot elképzelni sem tudok. Legyünk csak merészek, és kalandvágyók, és reményteliek! Táncos léptekkel menjünk az élet elébe, kitárt karral fogadjunk mindent, amit ad! Lucy Maud Montgomery
5. Ez a massza, ami itt fekszik előttetek, valaha egy ember volt. Mondták nektek, hogy ez az, ami rátok is vár? Mondták nektek, hogy ez a fajta áldozat az, amit tőletek is elvárnak? Nem, nem fogtok gyors, hősies halált halni. A legtöbben kínlódni fogtok, szenvedni életetek végéig a testi és a lelki sérülésektől. Ez a háború, látjátok? Az igazi háború: az emberek nem egyebek véres hússzeleteknél a hentes vágódeszkáján. Nézzétek csak. Nézzétek, és jól véssétek az eszetekbe mindezt. Aztán, ha netán túléltétek ezt a poklot, mondjátok el a fiaitoknak, meséljétek el nekik, milyen a háború. Hátha legalább ők nem lesznek olyan ostobák, mint ti vagytok.
6. A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még? Arkagyij Babcsenko
7. Keményítsétek meg Ti is szíveiteket. Keményítsétek Ti is magatokat, nem magatokért, hanem a gyermekeitek sorsáért. És mondjátok már egyszer ki: hurcolja mindenki a maga terhét! Dolgozzon mindenki magáért! És aki nem tud magáért megdolgozni, és sohasem dolgozott semmiféle fija magáért, az ne is egyék. És ha már ezt nem tudjátok megvalósítani, örüljetek, hogy elmehettek oda, hol ezt már más, idegen dolgozók öntudata, önzetlen harca kivívta számotokra. Mert a munkás hazája az a hely mindenütt, széles e világon, hol munkája után emberhez méltóan megélhet. Ahol megélni nem engedik az embert, ott ne legyen élet, és éljenek a megélni nem engedők fenyegető síri hangtalanságban és halott hantok felett.
8. A katonák is csak emberek! Miért engedelmeskednek a parancsoknak? Miért hagyják magukat vezényszóra lemészárolni? Miért? És kinek hoz mindez hasznot? Megint csak a hatalom maroknyi megszállottjának! Hol lennének, ha többé senki sem mozdítaná értük a kisujját sem? És az ostoba tömeg mégis újra és újra igába hajtja a fejét.
9. Harci tankként törünk előre, célokat valósítunk meg; sőt ha kell, ugyanebből a páncélból időről időre letörünk egy darabot, hogy beburkolózhassunk azért, hogy biztonságban legyünk. Hogy senki se bánthasson. Hogy ne férjenek hozzánk. A lelkünkhöz. (...) Mert az életet végigcsinálni csak sértetlenül, védve jó. Oravecz Nóra
10. A katona a legszentebb lény minden ember között, mert neki kell elszenvednie a legnagyobb megpróbáltatást, a legnagyobbat, ami csak létezik. John Steinbeck