Ugrás a tartalomra
Kelet felé a napfény, nyugat mögött az ár:
keletre ûz a vándorkedv s nyugat kapuja vár.
Úgy hajt e furcsa őrület, hogy vennék búcsút én,
mert tenger hív és csillag hív és ó, mert hív az ég.
Kapcsolódó idézetek
-
Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.
William Blake
-
Kell az árnyék és kell a fény,
Hogy meglásd, miért érkeztél,
És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél,
A nyár majd pótol mindenért.
-
Lelke forrong, vonzza a távol,
Õrültségét maga is sejti már,
Csillagot kér az ég boltozatáról,
S a földön legmagasabb kéjre vár,
S minden közel és minden távol
Kevés keblének, oly mély ott az ár.
Johann Wolfgang von Goethe
-
A szél szebb napokat fúj feléd,
itt egy új nap, új kezdet, új esély.
Göröngyös az út, de a fény a végén
szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
-
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Falu Tamás
-
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Csitáry-Hock Tamás
-
Valahogy a szív mindig messze jár...
Keresed a jót, hátha rád talál.
Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád,
De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább,
Te legyél a kezdet, légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!
Caramel
-
Reggel vagy este,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Kölcsey Ferenc
-
Tenyerembe fogtam az iránytût. Észak vagy dél, kelet vagy nyugat. A tû rezgése, a holdvilág csillámai az üveglapon. (...) Ott kinn van valahol az életem, előttem jár. Futnom kell, hogy beérjem.
-
Ahogy a csillagok vágynak az éj után,
mert csak így látható, ha velük ragyog az ég,
én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény.
Caramel