Kert voltál, benned számtalan gyönyör lakott! De nincs menekvés, sírba vagy bezárva most, ki csekély dicsőséget keresve éltél velünk, s akár az álom, elszálltál, tova.

Kapcsolódó idézetek

1. Oh élj, siess! A gyönyör oly kevés: holnapra élted tán a porba vész; s por és penész közt nem vár majd reád se bor, se lány, se lant - se ébredés! Omar Khajjám
2. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
3. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
4. Nincs menekvés! Élni s lenni kell, Fájdalmakban is magasodva, És nem cserélni soha senkivel! Sárközi György
5. Eltüntél, el s ah örökre tüntél! Gyönyörrel telt kora szép éltemnek. Hányszor édes örömöket szültél Szent lángokra felhevült keblemnek. Dukai Takách Judit
6. Ablakból kémlelt, édes Mennyország, Titokban nézted furcsa járását, Álmodtál róla, nem vált valóra, Csak nézted, hogyan megy tovább. Rúzsa Magdolna
7. Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.
8. Arcodba temettem szerelmem, mindenemet. Szikkadt földön, köves égen hol keresselek? Álmaimban gyönge álmod sohasem kisért. A hold párkányain jár ki nem halt, mert nem élt. Beney Zsuzsa
9. Úgy mentél el, mint a madár, elköszönni már nem tudtál. Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és a fájdalom.
10. Álmokat ne kergess. Véget ér az álom. Vágyakat ne ûzzél, mert soká kell várnod És, ha több után futsz, mint az Isten mérte, Könnyel fogsz fizetni, fájó könnyel érte.