Ablakból kémlelt, édes Mennyország, Titokban nézted furcsa járását, Álmodtál róla, nem vált valóra, Csak nézted, hogyan megy tovább.

Kapcsolódó idézetek

1. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
2. Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen, Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő. Hazám felé csillag vezet fenn az égen, Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő. Ismerős Arcok
3. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
4. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
5. Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.
6. A beteg mozdulatlan szemmel a mennyezetet nézte, és arra gondolt, hogy milyen furcsa is ez a szó: élni. Egyetlen értelme van csupán, és mégis minden embernek egyebet jelent. Wass Albert
7. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
8. Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek? Valóság vagy álom ez, de fel nem ébredek. Örökké valóságnak tûnik minden pillanat, Mikor kósza emlékeim közt hallom mézédes hangodat. Children of Distance
9. Az élet a Lélek Öt Ablakán át Nem látja, csak torzult világát, S hited lesz egy hazug világ, Ha csak szemeddel s nem szemeden át Látod, mit az éj ad s elvesz az éj, Mig fényárban a lélek álma mély. William Blake
10. Kert voltál, benned számtalan gyönyör lakott! De nincs menekvés, sírba vagy bezárva most, ki csekély dicsőséget keresve éltél velünk, s akár az álom, elszálltál, tova.