Kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfûzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a trükk a zongorázásban, hogy míg az egyik kezünk csinál valamit, addig a másik valami mást csinál. Végül is ezt én is megteszem a késsel és a villával.
2. Néha az az érzésem, minél nagyobb mûvészi tehetség valaki, annál kevesebb józan esze van a mindennapi életben. Agatha Christie
3. A tehetséget túlértékelik. Nem gondolom magam tehetségesnek, inkább szorgalmas vagyok, ami sokkal fontosabb a tehetségnél. Láttam már magam körül tehetséges embereket a lustaságuk miatt elkallódni. Dancsó Péter
4. Kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: "Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal." Vekerdy Tamás
5. A tehetséggel úgy van az ember, mint a tőkével. Az egyik egy milliót örököl és elpocsékolja, a másik csak százezret és egy millió lesz belőle a kezében. Maria Stona
6. Akármire vagyok képes, akármilyen jelentéktelen tehetséggel vagyok is megáldva, az emberek elvárják tőlem, hogy eladjam - szó szerint, adjam el pénzért, míg a végén lesz egy csomó pénzem, tehetségem meg semmi. Sally Rooney
7. Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerûen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell mûvelni, akárcsak a zenét! Albert Einstein
8. Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép! Benedek Elek
9. Markomba rejtettem az eszem; azóta boldogan, emelt fővel járok, csak a kezemet lógatom fáradtan, az eszem súlya lehúzza. Látod, ez a kicsiny, kemény bőrû, erekkel átszőtt, ráncok barázdálta, duzzadó erezetû, öt ujjal zárható tok most az eszem tokja; de jó, hogy ide menekíthettem, ahol senki se gyanítja! És felbecsülhetetlen előny, hogy két kezem is van. Bárkitől megkérdezhetem: melyik kezemben van az eszem; nem fogja kitalálni, mert ha összekulcsolom a kezem, hipp-hopp, máris átcsúsztattam az eszemet egyik markomból a másikba. Franz Kafka
10. A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. (...) Ha ennyire oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat önzetlennek, tudom. Szép Ernő