Kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: "Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal."

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor 16 éves voltam, apám azt mondta: bármit kezdhetsz az életeddel, csak keményen kell dolgoznod érte. Ekkor döntöttem el, hogy ha meghalok, az életemről akarok emléket hagyni magam mögött, és nem a megkeresett pénzről. Avicii
2. Négyéves koromban azt mondtam anyámnak, hogyha felnövök, rockzenész akarok lenni. Azt mondta, a kettő együtt nem megy. Steven Tyler
3. Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta nagyapámat láttam holtan, tízéves koromban, akit talán legjobban szerettem ekkor. Költő, mûvész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallgatása, megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni. Kosztolányi Dezső
4. Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem. Tallér Edina
5. A költészet különösen érzékeny dolog, az emberek többsége kamaszkorában kezd írni, ami különösen sérülékeny kor. Ha ilyenkor valakit a földbe döngölnek, az végleg elveszítheti a kedvét. Ugyanakkor viszont fontos, hogy a pályakezdő szerző képessé váljon a kritikák befogadására, vagyis munkadarabnak tudja tekinteni a szöveget, ne pedig a lelke egy lehasított, eleven és lüktető darabkájának. Tóth Krisztina
6. Kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfûzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is. Charles Bukowski
7. Aki örömmel tekint vissza a 14 és 18 év közötti korára, abban nem bízom. Aki szeret tizenéves lenni, azzal valami nagy baj van. (...) A kamaszkor egy nehéz időszak, ami sokszor felér egy rémálommal. Stephen King
8. Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.
9. Szabad vagyok a választásra, szüleimnek letudva az, amivel tartozom nekik, amiért fölneveltek, etettek, ruháztattak, iskolába-egyetemre járattak... Betöltöttem az álmukat: okleveles mûvész lett a lányuk. De mihez kezdek ezután? Ha tovább játszom ezt a szerepet, akkor minden kezdődik elölről... Szakítani kellene, erő kellene, éltető levegő, bátorság... (...) Talán most ki tudnám vívni függetlenségemet, ahogy azt már gyermekkoromban annyira szerettem volna, amikor mindent szigorúan előírtak: mit játszom, kivel állok szóba a gyermekek közül, hánykor fekszem, mennyit tanulok, reggel vagy este iszom-e meg a csupor tejet, ki kísér haza a tánciskolából, milyen ruhát varrnak nekem... És ez így ment mindenben, a végtelenségig. Szófogadó kis rabszolga voltam, aki csak néha lázadt föl, akkor is nyafogva, akár a beteg macska, mely állatot különben szívből utálok. De most ennek szeretnék véget vetni, felnőttségem jogán. Hogy valóban szembenézhessek azokkal az akadályokkal.
10. Költőnek készülni tanintézetben - egyszerûen nevetséges. Minden ember köteles tanulni és megkezdeni az életet valami egyszerû szakmával, de ha a természet költői hajlammal áldott meg, akkor ez a hajlam önállóan is tehetséggé fejlődik és csak ezután, sőt csakis ezután lehet valaki hivatásos költővé. Alekszandr Fagyejev