Ugrás a tartalomra
- Kétféle fontos ember létezik, Shallan. Vannak azok, akik, amikor az idő sziklatömbje feléjük gurul, kiállnak elé és kinyújtják felé a kezüket. Egész életükben azt mondták nekik, milyen nagyszerûek. Feltételezik, hogy a világ majd engedelmeskedik a szeszélyeiknek, ahogy a dajkájuk is tette, amikor hozott nekik még egy pohár tejet. Ezek az emberek pacaként végzik. Más emberek oldalra húzódnak, amikor az idő kőtömbje elhalad, de hamar azt mondják: "Lássátok, mit tettem! Én gurítottam ide a követ! Ne kelljen megismételnem!" Ezek az emberek elérik, hogy mindenki más pacaként végezze.
- Nincs harmadik emberfajta?
- De igen, csak ők szörnyen ritkák. Õk tudják, hogy nem állíthatják meg a sziklatömböt. Úgyhogy mellette sétálnak, tanulmányozzák és kivárják az idejüket. Aztán meglökik, de csak nagyon picit, hogy valamelyest letérítsék az útjáról. Ezek azok az emberek... nos, ezek azok, akik tényleg változtatnak a világon. És ők halálra rémítenek engem. Mert az emberek sosem látnak olyan messzire, mint azt hiszik.
Kapcsolódó idézetek
-
A legtöbb ember lassan változik. Olyanok, amilyenek, aztán egy idő után mások lesznek. De vannak, akik pontosan tudják, mikor változott meg az életük. (...) Vannak, akikben nem a jó indítja meg a változást. Történik velük valami, és attól a pillanatól kezdve minden, amire ránéznek, egészen másmilyennek tûnik, mint azelőtt.
-
A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafent van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (...) Fogadok, hogy ez a csoport most mélységes gyanakvással nézi azokat a fényeket, számukra ez a helyzet kétesélyes: jól is elsülhet, rosszul is. De legbelül érzik, bármi történjék is, hogy egyedül vannak... és ez elég félelmetes. Igen, vannak tehát ők. De nagyon sokan vannak az első csoportban is, amikor ők nézik azokat a fényeket, az ő szemükben ez csoda, és legbelül érzik, bármi történjék is, hogy lesz valaki odafent, aki segít nekik, és ez nekik reményt ad. Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol. Azokhoz, akik jeleket látnak, akik csodát látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vakszerencse, vagy máshogy fogalmazva a kérdést: lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs?
-
Kétféle fontos ember van. Az egyik magát tartja fontosnak, a másikat mások tartják annak.
-
Kétféle ember létezik a világon, ha valami nagyon rosszra fordul. (...) Mondjuk, van egy ház tele ritka festményekkel, szobrokkal és csodálatosan szép régiségekkel (...). És tegyük fel, hogy a tulaj, akié a villa, hallotta, hogy egy szörnyûséges hurrikán közeledik felé (...). Az egyik típus reméli a legjobbakat. Hogy talán a hurrikán meggondolja magát és irányt változtat. (...) A másik az úgy molyol, hogy a hurrikán pontosan az ő házát veszi célba, és az ő lakásán fog keresztültombolni. Ha az időjárásjelentés azt mondaná, hogy a hurrikán irányt vált, akkor ezt az ürge nem hiszi el, és arra jut, hogy a csapás menthetetlenül visszatér, hogy a házát a földdel tegye egyenlővé. Ez a második típus jól tudja, hogy nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.
Stephen King
-
Azt mondják, a sors az, ami két embert elválaszt. Szerintem nem. Embert csak ember hagyhat el. Embert csak ember taszíthat el magától, és vághat át. A sorsnak kisebb a szerepe. Azt mondják, vannak kavicsok, amikben megbotlik az ember, meg sziklák is, amiket meg kell mászni, de hát az élet ilyen. Az élet valóban ilyen, undorodom is néha tőle.
-
Vannak emberek, akik úgy jelennek meg az életünkben, mint apró kavicsok a patak vizében. Megtörik a víz folyását, alakítanak az irányán, de csak visszatekintve, évek múltán látjuk, változtattak-e bármin is.
Bauer Barbara
-
A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek.
René Descartes
-
Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek.
Móra Ferenc
-
Kétféle ember van. Az egyik valaki akar lenni, a másik valamit akar tenni. Én az utóbbihoz tartozom.
Jean Monnet
-
Kétféle ember van a világon (...). Van, aki adja, és van, aki kapja.
Guillermo del Toro