Miközben önmagunkat kutatjuk, rátalálunk magunkban valami újra. Valami rejtett dolog megmutatkozik, amiről addig sejtelmünk sem volt. Valami, ami meglep minket, ám a felfedezésünk napján felmerül a kérdés is, miféle emberek vagyunk? Vajon a hős, vagy a bennünk bujkáló gonosz győzedelmeskedik végül?

Kapcsolódó idézetek

1. Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerûbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.
2. Sötétben tapogatózunk. Mindent megteszünk, hogy legyőzzük a gonoszt, különben elpusztít bennünket. Ha azonban az ember jelleme a sorsa, akkor ez a harc nem választás, hanem küldetés. Olykor ettől a súlyos tehertől mégis megbotlunk és felborul tudatunk törékeny rendje. Ekkor győzedelmeskedik bennünk a szörnyeteg és magányosan a szakadékba bámulunk az őrület groteszk vigyorgó ábrázatába.
3. Néha olyan dolgokat tudunk meg magunkról, ami meglep minket. De az számít igazán, hogyan kezeljük a meglepetést.
4. Sok titok van még; és bár nem vagyunk az az erő, mely egykor eget és földet rázott: vagyunk, ami vagyunk; sors és idő gyengíthetett, de hős szivünk együtt ver s kemény hite, hogy küzd, keres, talál s nem hagyja magát. Alfred Tennyson
5. Egyszer mindenki életében eljön az a titokzatos pillanat, amikor rájön, hogy ki ő és mi lehetne, és ekkor felébrednek rejtett energiái.
6. A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.
7. Van a jó és a gonosz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszak. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résen a kiszûrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer, és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez, arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindegyikőnk képes sötét -, és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk, megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk, és az ígéretek, amiket betartunk.
8. Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betûk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Michael Ende
9. Tudásunk gyarapodik, ehhez nem fér kétség. Korábban még álmunkban sem sejtett dolgokat tesz lehetővé. De ezzel a gyarapodással újabb és újabb kérdésekre kell választ találnunk. Új titkokat kell megfejteni. Carlo Rovelli
10. Az ember vagy hősies öntudattal bizonygatja saját egyediségét, vagy egy felsőbbrendû hatalommal való egyesülésben keres menedéket: azaz kiemelkedik vagy elmerül, elkülönül vagy betagozódik. Az ember vagy saját anyjává és apjává válik, vagy örök gyerek marad. Irvin David Yalom