Ki képes a szivárványban meghúzni a határvonalat, ahol véget ér az ibolyaszín, és elkezdődik a narancssárga? Jól látjuk a színek különbözőségét, de pontosan hol is megy át az egyik a másikba? Ugyanígy van ez az épelméjûséggel és az őrülettel is.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel. Ian McEwan
2. A zsenit és az őrültet az különbözteti meg egymástól, hogy a zseni időben észreveszi, ha egy hibás hipotézist akar megvalósítani. Az őrült végig kitart eszement ötlete mellett.
3. Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik? Edgar Allan Poe
4. Az elmezavarban elsőként az ismerős dolgok tûnnek el, és ami a helyükre kerül, az nagy gond, nemcsak azért, mert nem értjük, hanem mert nem tudjuk másoknak elmagyarázni. Az őrült átél valamit, ám fogalma sincs, hogy mi az, vagy honnan is származik. Philip Kindred Dick
5. Nem tudom megvonni a határt, hol végződöm én, és hol kezdődik a figyelmem, melynek egyszerre vagyok alanya és tárgya. Pilinszky János
6. El kell választani az álmot a valóságtól, tudni kell, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik. Robert Bloch
7. Senki sem képes megállapítani, mi számít még egyszerû szeszélynek, ártalmatlan különcségnek, és honnan kezdve lesz valami másokra is ártalmas dologgá? Egyáltalán van-e ilyen határ? Ha pedig azt mondjuk, hogy ez "személytől, kortól, embertől függ", azt is mondtuk: mindenkinél máshol van a határ. Más élőhelyen, más kultúrában, más korban elmosódnak a határok... Ezzel sok veszedelmet szabadítunk magunkra, és a célt: hogy világos határvonalat húzzunk a bolond és a normális, az ártalmatlan és az ártalmas, az eltûrhető és a már el nem tûrhető közé. Nemere István
8. Hol van a határ? A határvonalat mindig lehet látni. Egyrészt, ha belegázolok valakibe, a lelkébe, azt lehet látni és lehet érezni. A fájdalom hatására a másik arca eltorzul, vagy megrezzen, vagy olyan lesz a testtartása, hogy elfordul tőlem, lehajtja a fejét, elkezd szipogni, akár sírni. Csernus Imre
9. A prizma a rajta áthatoló napsugarakat hét különböző színre bontja fel. Így születik a szivárvány is: parányi vízcseppek lebegnek a levegőben, amelyek prizmaként mûködnek, így a rajtuk keresztül világító napsugarakat hét színre bontják. Az elme sem más, mint egy prizma: mindent szétforgácsol. Az igazság egy, de ha az elmén keresztül nézed, sok kis darabkát látsz helyette. A misztikus azzal, ahogy a dolgokról beszél, arra törekszik, hogy újraegyesítse a szivárvány színeit, hogy az ismét osztatlan egység legyen, mint kezdetben, mielőtt még áthatolt volna a prizmán. Osho
10. Keskeny a határ a zseni és az őrült közt.