Ki lelke mélyén ember és magyar: Eszményeinknek képét festi rája, S legyen bár sorsunk gyász vagy diadal, A harcot érte hûséggel megállja!

Kapcsolódó idézetek

1. Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!... Sajó Sándor
2. Míg Isten megtart minket, S nyelvében él a nemzet, Addig ezer gyökér összeköt itt Minden magyar lelket.
3. Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának. Arany János
4. Tud szeretni a magyar szív igazán, S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám? Érted élünk, égünk, lángolunk, Érted honfi szívvel áldozunk. Thaly Kálmán
5. De túl minden bún, minden szenvedésen, Önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség! Sajó Sándor
6. Itt élj, vagy bárhol, lényeg, hogy otthonra lelj! Így élj, vagy bárhogy, a szíved magyar legyen! Lord
7. Lelkünk mélyén (...) ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad. Müller Péter
8. Bármilyen kilátástalannak is tûnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. (...) Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.
9. Ki gyenge itt, és ott erős, Ki néha gyáva, néha hős, Ki jobbra rossz és balra jó, Ki szájra méz és sebre só, Ki plusz és mínusz, lágy s kemény, Ki most lemondás, majd remény, Ki élni vágyik s halni kész: Embernek csakis az egész. Gábor Andor
10. Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg, Siratódal népe, a rosszat nem te kérted. Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon! Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon... Magyar! Életen át ne bánkódj! Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz! Punnany Massif