Ki vagy, csodálatos teremtmény, Ki vagy te, férfiú? Lelked ruhája Csillagsugárból szőtt fényes palást, És testedet Kopott rongyok fedik.

Kapcsolódó idézetek

1. Lelked ruhája csillagsugárból szőtt fényes palást. Petőfi Sándor
2. Az ember - az ember, minden létezők koronája, minden látható lény legnemesebbike, az ember, aki valaha a saját képére Istent teremtett, és felruházta azt saját erejével: mert a gyönyörû meztelen emberek haldokoltak, megfojtotta őket saját maguk szőtte köntösük. Századokon és századokon keresztül küszködtek - itt az eredmény. Való ruházatuk tündérinek tûnhet, a kultúra színeiből szőve, áttörve az önmegtagadás gyönyörû cérnájával. Edward Morgan Forster
3. Milyen a nő? Nagy, titokzatos kérdés! Milyen vagy, te nagy rejtélye az életnek, te szfinksz, te démoni teremtmény? Te szültél bennünket, te óvtál bennünket zsenge korunkban, te becézgettél és csókolgattál gyermekkorunkban, te lelkesítettél mint ifjakat és te mámorosítottál el bennünket mint férfiakat... milyen vagy hát, óh nő? Milyen vagy te, aki háborúk üszkét gyújtottad meg, aki királyi trónokat döntöttél le, aki szegényeket gazdagokká és gazdagokat megint koldusokká tettél? ... Meg lehet téged ismerni, le lehet téged leplezni, te nem földi hatalmú lény? Meg lehet világítani azt a rejtélyes homályt, mely benned és körülötted lebeg? Bernhard Bauer
4. Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelmûn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyût, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt. Vörösmarty Mihály
5. Létezik szerelem, de az nem csak egy megfoghatatlan érzés, hanem egy megölelhető csoda, te vagy. (...) Van párja minden léleknek, és az enyémnek a legszebb jutott, aki te vagy. Csitáry-Hock Tamás
6. Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hû, a miattam szenvedő, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak. Gárdonyi Géza
7. Szende fényü szép szövetnek, - Mely egyetlen-egy vigasz, - Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Arany János
8. Te rózsaszál vagy, Én tövis vagyok; Te napsugár vagy, Én könnycsepp vagyok. (...) Lánya a fénynek, Én halál vagyok, Nagy ellentéted, Leláncolt rabod.
9. Isten álarcát viseled, mert ember vagy. Márai Sándor
10. Mi az ember? Testét illetve gyönge, törékeny holmi, nem kell hozzá barátságtalan szélfúvás, elég egy kis nyári szellő, és máris összeomlik. Természete éppoly védtelen és ingatag, mint egész lénye, gyakran segítségre is szorul. Lelke azonban magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából; míg testével a földön él, természetével énjét ápolgatja, gondolatai a legtitkosabbak, hiszen a születésüknél egyedül ő bábáskodik, senki más. Lucius Annaeus Seneca