Kialakítasz egy rendszert, amiben boldog vagy, de ha jön a gyerek, annyi lesz a rutinnak. Kettővel azt is elfelejted, hogy valaha volt olyan. Mi értelme ezeknek a jól bevált rendszereknek, ha családot akarsz? Annál nehezebb új életet kezdeni.

Kapcsolódó idézetek

1. A család olyan, mint egy láncreakció. Ha a párod és te jól érzitek magatokat, a gyerekeitek is jól fogják érezni magukat. Ha feszültek vagytok, a család is feszült lesz. A gyereknevelés erőfeszítést igényel, azonban a beleadott idő és energia kétszeresen fog megtérülni.
2. Ha sokáig együtt élünk valakivel, és gyerekeink is születnek, az élet olyan lesz, mint a fára mászás. Fel és le, fel és le, az ember próbál megbirkózni mindennel, ügyes akar lenni, mászik és mászik, alig látja a másikat útközben. Ezt talán nem is értik a fiatalok, de minden megváltozik, amikor az embernek gyereke születik. Néha olyan érzés, mintha a házastársunkkal már nem is találkoznánk. Elsősorban szülők vagyunk és csapattagok, másodsorban házasok. Fredrik Backman
3. Egyszeriben kettővel kevesebben leszünk a családban, minden nehezebb lesz, ráadásul olyan ez, mint mikor egy edénynek letörik a fele, abból többé nem lesz edény, mint ahogy egy családból sem lesz soha többé kerek család. Jü Hua
4. Nehéz nem akarni visszatérni, amikor az ember belátta, milyen nehéz újrakezdeni. Nehéz nem akarni a szokásos életet, amikor az ember megtudta, mire van szükség ahhoz, hogy újat kezdhessen. Fredrik Backman
5. A gyerekvállalás egy olyan élethelyzet-változást hoz, amire nem lehet felkészülni, akkor sem, hogyha azt gondolod, hogy "én már olyan régóta készülök", hiszen annyira megmozgatja az egyéniséget, a személyiséget és a párkapcsolatot is, illetve az egész családi rendszert átalakítja, hogy erre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet felkészülni, hogy majd viseljük azt, ami jön, meg kezeljük azt, ami jön.
6. Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy semmi sem olyan nehéz, mint szülőnek lenni. Minden más kapcsolatból van vészkijárat. Elhagyhatod a párodat, ezt a többség meg is teszi életében valamikor, amikor elmúlik a szerelem, amikor eltávolodnak egymástól, vagy amikor már nem boldog az ember szíve. Barátokat és ismerősöket is otthagyhatsz az út mentén, a rokonokat is, akár a testvéreidet és a szüleidet is. Mindenkit magad mögött hagyva mehetsz tovább az utadon, és boldogulni is fogsz. De a gyerekedet sosem hagyhatod el. Mattias Edvardsson
7. Van az a pillanat az életben, amikor rájössz, hogy a ház, amiben felnőttél, már nem az otthonod, és még ha van hova lerakni a cuccaidat, az otthon érzése hirtelen megszûnik. (...) Nem fogod érezni ezt az érzést, amíg nem hozol létre magadnak egy otthont a saját gyerekeidnek, a családnak, amit te hozol létre. (...) Talán ez az, ami egy család valójában: egy csomó ember, akinek ugyanaz a képzeletbeli hely hiányzik.
8. Ha feltételezzük, hogy az emberek nagy része úgy vállal gyereket, hogy a szíve teli van szeretettel és jóindulattal, akkor hinnünk kell, hogy a legjobbat akarják az utódaiknak. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Szülőnek lenni sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint azt az út elején gondoljuk.
9. Igen, tudom, szeretnek, megvan mindenem, nincsenek napi gondjaim. De majd meglátod, ha férjhez mész, hogy az milyen. Hogy egész nap várod, hogy hazajöjjön, hogy végre ne csak a mondókázás és a házi feladat töltse ki az életedet, végre fontos dolgokról is beszélhess. És akkor megjön, és nincs ott. Legalábbis neked nincs, csak a gyerekeknek. Szabó T. Anna
10. Ha majd egyszer gyerekük lesz, fenekestül felfordul az életük. Eltolódnak a súlypontok, évekig mással sem foglalkoznak majd, mint hogy mindent megadjanak neki. Aztán ez a gyermek felnő, és úgy néznek majd egymásra, mint két ismeretlen, akiknek fogalmuk sincs arról, mi jár a másik fejében, és hogy mekkora fájdalmat tudnak egymásnak okozni. Ilyenkor már nincs szükség sebészkésre; egy-két szó is elég ahhoz, hogy húsz év bizalma darabokban essen szét. Eva García Sáenz de Urturi