Kikentek-e? - néz a móri Lőrinc. E fecniről írom az éneket nekik.

Kapcsolódó idézetek

1. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
2. Az író költ: ez az ő cselekedete. Móricz Zsigmond
3. Rendre gyártja, ki vershez ért, egyik sorát a másikért. Samuel Butler
4. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tûzben, Panasszal égünk, lángtalan. Ady Endre
5. Rózsa, rózsa rengeteg, Lányok, lepkék, fellegek, Lányok, lepkék, fellegek, Illanó könny, permeteg. (...) Messze libben a hajad, Nevetésed itt marad, Nevetésed itt marad, Mint kendőd a szék alatt. Weöres Sándor
6. Mint víz tükrét a fecske szárnya Legyintvén - pár csillogó csöppet Visz magával a magasságba: Úgy szeretném legyintni én is Lélekszárnnyal az életet, S ragadni fel a végtelenbe, Viharzó zsoltárt énekelve, A megmentett szépségeket. Reményik Sándor
7. Magyar múltam, mesés múltam, Letörhettek akárhányszor, Mégis, mégis messze, messze Jövendőkbe fennsugárzol.
8. Felröpûlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Petőfi Sándor
9. A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket. Juhász Gyula
10. Versolvasás: zenét hallunk szemünkkel. Vihar Béla