Kis-híján belepusztult saját veszteségeibe (másfelől beteges öntúlértékelésébe!), ugyanúgy pusztultam csaknem bele beteges öntúlértékelésembe én, aminthogy a világ is szemlátomást záros határidőn belül belepusztul saját túlbonyolított, deformált, gyógyíthatatlan öntúltengéseibe.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha arra gondolok, van-e egyáltalán más végkifejlet ebben a beteg világban. Öngyilkosság vagy pszichiátria, más nem nagyon van. Mattias Edvardsson
2. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
3. Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam. Stephenie Meyer
4. Minél idősebb vagyok, annál kisebbre szûkül körülöttem a világ. És már nem tehetek ellene semmit. Az élet rövid (...). Legalább meg kell próbálnod élni, mielőtt ott végzed, ahol én - csak számolom a napokat, míg mások úgy nem döntenek, hogy betesznek valahová, ahonnan már nem szabadulhatok. Mert ennek nézek elébe, tudod? Hogy majd valaki kitörli a fenekemet egy olyan helyen, ami tele van haldokló emberekkel. John Corey Whaley
5. Minden megnyert idő egy elveszített idő is. (Ma így érzem.) Mert megnyertem ezt épp, úgynevezett egészségben, de egyre kevesebb napban lesz részem. Tandori Dezső
6. Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket. Francois Mauriac
7. Folyamatosan motyogom magamban a sok pesszimista megállapítást. És annyi ócsárolástól teljesen eldeformálódik a belső képem, már nem tudom, mit képzelek, mi igaz, mi a valóság.
8. Milyen végtelenül kicsinek és magányosnak érzem magam az univerzumban! És (...) ettől mégis gyógyulok. Mert a hibáim, a csalódásaim, vereségeim és még a sikereim is csak olyan mértékûek, mint én magam, és ez valahol felszabadító.
9. Apránként pusztul el a világ, minden darabkája külön-külön, a maga rendszertelen tempója szerint, minden remeg, minden morzsolódik már jó előre, a fenyegető pusztulástól való rettegés maga is pusztító erő, és minden apró romlásnak megvannak a maga következményei. Ben H. Winters
10. Átérezte az idejekorán elpusztult élet szomorúságát, a test nyomorúságát, amelyet értéktelen vacakként hajítottak ki; átérezte a saját halálát, amely egy nap be fog következni.