Ember, állat jó kedvébe, Fagyos télnek vége, vége, De szép megint a világ! Hol bús avar volt ősz óta, Fölcsendül a madárnóta, S nyílik a sok szép virág.

Kapcsolódó idézetek

1. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
2. Elmúlt a tél, felsütött a nap. Jött a május, a hajfodrász, a tavasz. Tiszta volt az ég, zöld ág virított a föld ormain, örömtől és reménytől reszketett a lég, az agg föld vendéghajat vett, virágok bársonyába öltözött, üvegszemén a fagy fölengedett és illattal kendőzte arcát... Mindig ugyanez történik, mióta világ a világ. Elmúlik a tél, jő a tavasz. Cserna-Szabó András
3. Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk. Zorán
4. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
5. Minden fagyos tél Után új tavasz jön. Az ember szívében Új remény köszön.
6. Tél van. Havasak a háztetők, varjak keringve kárognak a házak felett, emberek csúszkálnak a jeges járdán, szürke a kép az ablak keretében. Hideg, rideg, barátságtalan. Tél van. És benne tavasz. Bennem tavasz. Szökkenő szarvassal, csivitelő madarakkal, zöldellő fákkal, napsütéssel... és egy nyíló virággal. A legszebb virággal, ami csak létezik a Földön. A legszebb érzéssel, ami csak létezik a Földön. Veled. Csitáry-Hock Tamás
7. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
8. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
9. Az éjre nap, a napra éjjel, A télre megjön a tavasz. Ki elborít keserüséggel, Ne félj, meg is vigasztal az. Vajda János
10. Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Weöres Sándor